Folyók az összeomlás szélén

A világ legnagyobb folyói, köztük a Nílus, a Jangce, a Gangesz, valamint a Duna, az emberi tevékenység következtében katasztrofális összeomlás előtt állnak. A víz pazarlása és a folyók nem megfelelő védelme ökoszisztémákat rombol le és veszélyezteti a folyó mellett élő emberek megélhetését is - legalábbis ezt állítja a WWF legújabb, több mint ötvenoldalas jelentése.

A világ "legnemzetközibb" folyója a Duna. Vízgyűjtő területe durván négy és félszerese Magyarország méretének, és 19 európai országot (Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Németország, Magyarország, Olaszország, Macedónia, Moldova, Lengyelország, Románia, Szerbia, Montenegró, Szlovákia, Szlovénia, Svájc és Ukrajna) érint, közülük tizenegy az Európai Unió tagállama.

Háromszáz mellékfolyójából megközelítőleg 60 hajózható, köztük az Inn, a Morava, a Dráva, a Tisza, a Száva, valamint a Prut. Partján 47 város és négy főváros (Bécs, Pozsony, Budapest, illetve Belgrád) található.

A Duna-delta a Fekete-tenger térségében gazdasági szempontból a legjelentősebb európai terület, melyen 80:20 százalék arányban Románia és Ukrajna osztozik, de jelentős a halászat és a turizmus szempontjából is.

A Duna ad otthont hét olyan halfajnak, amelyet nem találni sehol máshol a Földön. Ugyanakkor az összes európai fajnak több mint a fele (103) él a folyóban. Gazdagságára jó példa még a 88-féle puhatestű - közülük 18 csak a Dunához köthető -, a több mint 18 kétéltű faj és a 65, nemzetközi fontossággal bíró ramsari ártér. (Egy Ramsar nevű iráni városban 1971-ben a világ vezető politikusai elhatározták, hogy közösen lépnek fel a vizes élőhelyek védelme érdekében. Az egyezmény fő célja, hogy nemzetközi együttműködéssel megőrizzék és megfelelően hasznosítsák a Föld vizes élőhelyeit. Jelenleg 149 681 555 hektárnyi ramsari terület van a Földön, Magyarországon 206 379 hektár tartozik az egyezmény védelme alá.)

Ma a folyómedernek mindössze 6,6 százaléka védett. A WWF felhívja a figyelmet arra, hogy a fizikai változtatások közül jelentős a vízpumpálás, a csatornák kiépítése, az iszapkotrás, továbbá a kavics és a homok kiemelése a mederből. Mindezt azért teszik, hogy kialakítsanak egy mély, egyenes és egységes folyómedret, amely azonban részben elvágja a folyót hullámterétől.

A gyakori vízi közlekedés több szempontból is károsítja a folyót: okozhatja parton élő állatok számának csökkenését, de a járművek alján, illetve fedélzetén invazív fajok is bekerülhetnek a mederbe. A hajóbalesetek pedig szennyezik és károsítják a folyó életközösségeit. Ezek során olaj, illetve néha más veszélyes anyagok (például kadmium, ólom, higany) vagy gyom- és rovarirtószerek (DDT, lindán és atrazin) jutnak a vízbe.

A WWF szerint a Dunán az egyik legnagyobb problémát a hajózási infrastruktúra okozza, ezért le kellene állítani azokat a munkálatokat, amelyek mélyítik, gátakkal szabdalják vagy kiegyenesítik a folyót. Napjainkban leginkább az Európai Unió Transz-európai Szállítmányozási Hálózatának tervei (TEN-T) veszélyeztetik a folyót. A tervek szerint hidraulikai módosítások és csatornák segítségével megoldható volna a hajózás Nyugat- és Kelet-Európa között. A Duna gyakorlatilag egy olyan pán-európai szállító útvonal lenne, amely összeköti az Északi- és a Fekete-tengert. Ha megvalósulnak a tervek, tartós változtatásokat kellene véghez vinni a folyó legalább 1000 kilométerén, ami majdnem a Duna teljes hosszának egyharmadát jelenti.

A bősi (gabcsikovói) vízlépcső zsilipje a Dunán Szlovákiában

Ugyanakkor a terv jelentősen megváltoztatja a folyó utolsó szabad folyású, gátak által nem szabdalt területét is. A WWF olvasatában a TEN-T 2011-re eltüntetné a navigációs "nehézségeket" Romániában és Bulgáriában, majd 2013-ra bevégezné "modernizációs" törekvéseit a Dunán, Vilshofen és a németországi Straubing között. További két-három éven belül érintené a folyót Palkovicovótól Mohácsig, illetve Bécstől Pozsonyig.

A több ország együttműködésével készülő, részben uniós finanszírozású Duna-Odera-Elba-csatorna lehetővé tenné a hajózást a Balti-tengertől az Északi-tengerig, majd délre a Fekete-tengerig. Ez közvetve vagy közvetlenül 46 000 hektárt érintene a 38 védett területből, köztük két nemzeti parkot, hat ramsari területet és két bioszférát védő központot öt országban (Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Németország területén.)

A WWF jelentésében szerepel az is, hogy a Duna-delta vidéke is a romboló átalakítások nyomait viseli magán. 2004-ben Ukrajna elkezdte kotorni a Duna-deltát átszelő Bystroye-hajócsatornát, tönkretéve ezzel a költöző madarak lakóhelyét, érintve a természetes vízáramlást a deltában és károsítva azokat a párzóhelyeket, amelyekből a Fekete-tengeren élnek a halászok. A jelentést megelőző vizsgálatok kimutatták, hogy a mesterségesen kikapart csatornák teljes hossza a Duna-delta vidékén megegyezik a természetes vízfolyam hosszával (1700 km). A WWF számításai szerint a folyó eredeti medrében és környezetében az áradások ellenőrzése érdekében, valamint az energiatermelés, a mezőgazdaság és a vízi szállítás igényei miatt véghez vitt drasztikus változások már így is több mint 80 százalékát tönkretették az értékes ár- és hullámtérnek, valamint a folyó menti erdőségeknek. A Duna szállítja mindemellett a legtöbb szennyezést a Fekete-tengerbe.

Megoldások

1994-ben tíz Duna-menti uniós ország aláírta a "Duna folyó védelmi egyezmény"-t, ami a Duna Nemzetközi Védelmét Biztosító Bizottság (ICPDR) létrehozását foglalta magában. Az első tíz évben az együttműködés az EU vízkeret-irányelvének megfelelően folyt, és felállítottak egy össznemzeti megfigyelő hálózatot is a víz minőségének monitorozása érdekében. A bizottságnak, ha kis mértékben is, de sikerült lelassítania a folyón tervezett navigációs fejlesztéseket. 2004-ben az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős biztosát nevezték ki az ICPDR élére. Még abban az évben az ICPDR elvégzett a folyóban egy mederanalízist, ami első alkalommal mutatott az egész mederre kiterjedő képet a folyó környezetének állapotáról. A bizottság azt ígérte, hogy a jelentés alapján fogják kidolgozni a tervet a Duna hosszú távú védelme érdekében.

2000-ben a WWF indítványozta a Dunához tartozó országok vezetőinek találkozóját. A résztvevők vállalták, hogy védelem alá helyeznek és helyreállítanak 600 000 hektárnyi part menti területet, hogy létrejöhessen az "alsó-dunai zöld folyosó" a természet védelme, a vízminőség javítása és a helyi lakosok fenntartható megélhetése érdekében. A WWF úgy látja, ennek az állásfoglalásnak a valóra váltása lelassult.

2003-ban a WWF kidolgozta a "Duna-medence közös részvételi stratégiá"-t, többek között azért, hogy hozzájáruljon az Európai Unió Dunára vonatkozó koncepciójának kidolgozásához. Ennek értelmében a hullámterek visszaállítása, a vízgyűjtő területek fenntartása és az árvizek esetén a figyelmeztetés, illetve az evakuálás megszervezése mind-mind része annak a folyamatnak, amelynek köszönhetően a folyó a továbbiakban is az emberek javát szolgálhatja.

A Vaskapu I. vízerőmű a Dunán Romániában

A szervezet mindemellett hozzálátott egy lakossági konzultáció megszervezéséhez azzal kapcsolatban, hogy a Duna bulgáriai mellékfolyóinak medrét visszaállítsák. Az Odesszai járás Környezetvédelmi Bizottsága és a WWF közti tárgyalásokat követően egy különítmény látott munkához az Ukrajnai Partnerek az Árterekért Projekttel együttműködve. A cél az volt, hogy megvalósítsanak egy modell értékű ártér-rehabilitációt.

Részben a WWF erőfeszítéseinek eredményeként egy árvízi töltés partjának visszaállításával sikerült mintegy 750 hektárnyi területet helyrehozni a Tataru-szigeten, aminek következtében 2005-ben egy egész kolónia védett kis kárókatonát (Phalacrocorax pygmeus) lehetett ott megfigyelni.

A WWF és különböző nem kormányzati szervezetek, valamint Románia és más együttműködő kormányok koalíciója biztosította azt az Ausztria, Szlovákia és Csehország által védett területet, amely 2002-ben elnyerte a Ramsari Egyezmény díját.

Nemzetközi nyomás hatására, illetve a WWF kezdeményezte és az Európai Bizottság által vezetett tényfeltáró akciónak, valamint a megváltozott ukrán kormányzatnak köszönhetően a Bystroye-csatorna-beruházás (amely a korábban említett Duna-deltát átszelő csatorna lett volna) befejezte környezeti, társadalmi és gazdasági romboló tevékenységét.

2005-ben a WWF "Duna-Kárpátok program"-ja elkészített egy "feketelistát" a folyó mentén elindult, TEN-T javasolta beruházásokról. A WWF annak érdekében is lobbizik, hogy létrejöjjön egy Stratégiai Környezeti (Kár-) Értékelési Szervezet, továbbá valamiféle együttműködés az Európai Bizottság Környezeti Igazgatósága és Szállítási és Energiaügyi Igazgatósága között a hajózási projektek tekintetében.

Bánsági Éva