Patagónia óriásai - argentínai dinoszauruszok Magyarországon

A mongóliai csontvázak, az amerikai őshüllők robotmodelljei és a kínai tollas dinoszauruszok után a dél-amerikai dinoszauruszokat "látja vendégül" a Magyar Természettudományi Múzeum. A március 10-étől nyitva tartó, Ludovika téri kiállító teremben 14 különböző - a nagyközönség előtt mindeddig szinte ismeretlen, és a szakemberek által is csak kevéssé ismert - őslény csontváza és rekonstrukciója látható. A kiállítás egyik fő látványossága a Giganotosaurus, amelynek méretei felülmúlják a még a Tyrannosauruséit is.

A félelmetes csúcsragadozók és a gigantikus növényevők mellett talán a megérdemeltnél kevesebb figyelem jut a Gasparinisaura cincosaltensis nevű kistestű dinoszaurusznak, pedig ez a mindössze 60 cm hosszú kicsiny jószág az egyik legsikeresebb csoportot az Ornithopodákat képviseli Argentínában. Az Ornithopodák közé tartoznak az északi nagy kontinens (Laurázsia) leggyakoribb növényevői, amelyek közül a legismertebbek az Iguanodon-félék és a kacsacsőrű dinoszauruszok, a Hadrosauridák. A Gasparinisaura e jelentős őshüllőcsoport talán legfontosabb argentin lelete. Nemzetségneve Zulma Gasparini, a La Plata Múzeum hüllőspecialistájának nevét őrzi. Fajneve, a "cincosaltensis", a Rio Negro tartomány azonos nevű lelőhelyére (Cinco Saltos) utal. A Gasparinisaura feltehetően csapatosan járt. Erre utal az is, hogy egy aránylag kis területről számos példánya került elő. A két lábon gyorsan szaladó kicsiny állat növényekkel, elsősorban cikászokkal, tűlevelűekkel, és ginkófélékkel táplálkozott. A Gasparinisaura és a vele rokon afrikai, ausztrál és antarktiszi leletek előfordulásából arra következtethetünk, hogy az Ornithopodák már a jura kezdetén, a Pangea feldarabolódása előtt világszerte elterjedtek lehettek.

A dinoszauruszok korában, a földtörténeti középkorban, azaz a mezozoikumban, számos más, a dínókkal csak nagyon távoli rokonságban álló őshüllőcsoport is létezett. A tengerek csúcsragadozói között ott voltak a különböző vízi hüllők, a levegőben repülő hüllők (Pterosauriák) cirkáltak. A kiállítás ezek világába is betekintést enged: a Tuarangisaurus cabazai egy közel 3 méteres Plesiosauria lehetett, míg a másik vízi szörnyeteg, a Lakumasaurus antarcticus még ennél is nagyobbra, majd öt méterre nőtt. Utóbbi a Mosasauridaek közé tartozik. A Lakumasaurus egyébként kicsit kilóg a sorból, hiszen maradványait nem Patagóniában, hanem az Antarktiszon, annak északi partjaihoz közel, a James Ross-félszigeten találták.

Magyar leletek

Az argentin óriások árnyékában a múzeum kiállítja azoknak a méreteiben szerény, ám rendkívül érdekes értékes őshüllő-leleteknek egy részét is, amelyeket az elmúlt évek során ástak ki a fiatal és határtalanul lelkes kutatók a Bakony területén. A késő kréta csontanyag több, a tudományra nézve új nemzetséget és fajt tartalmaz. Legnevezetesebbek a páncélos dinoszauruszok (Hungarosaurus) és a repülő hüllők (Bakonydraco) maradványai, de különleges szépségűek a bakonyi növényevő krokodilok koponyái is.

A cikk a Természet Világa c. folyóiratban jelent meg, és a lap szerkesztőségének engedélyével közöltük.