Csillagpor érkezett a Földre

Vágólapra másolva!
A Stardust ("csillagpor") űrszonda 4,6 milliárd kilométeres útja végén visszatért a Föld közelébe, és "ledobta" a Naprendszer ősanyagát tartalmazó mintagyűjtő kapszuláját. A kapszula landolására 2006. január 15-én, hazai idő szerint 11.10-kor került sor. A nagyszerű teljesítmény példátlan az űrkutatás történetében.
Vágólapra másolva!

A NASA Discovery-programjának tagjaként elkészült Stardust tömege csak 350 kg, energiaellátását napelemek biztosítják. Optikai kamerája a navigációt segíti, illetve az üstökös magjának fotózására szolgált, tömegspektrométere pedig a becsapódó szemcsék összetételét, gyakoriságát elemezte. A küldetés egyik legérdekesebb technológia eleme a por összegyűjtését végző aerogél-kollektor - egy "kozmikus légypapír", amelybe beleragadtak a nekicsapódó porszemcsék. A puskagolyónál 10-20-szor gyorsabb szemcsék fokozatos lelassítását - anélkül, hogy az eközben keletkező súrlódástól elpárologtak volna - ez a speciális anyag végezte az űrben.

Az aerogél egy szilícium alapú, alumíniumot és szenet is tartalmazó anyag, sűrűsége mindössze ezredrésze az üvegének. Igen porózus a szerkezete, belsejének kb. 99,8 %-át üregek alkotják - ezért sokan "látható semminek" is nevezik. Egy kb. homokszem nagyságú porrészecske becsapódása során önmagánál közel 200-szor hosszabb nyomot húz az aerogélbe, mielőtt végleg lefékeződik. A kutatók ezen sávok alapján fogják megtalálni a szemcsléket. Ha mindehhez az aerogélnél tömörebb anyagot használnak, a becsapódás energiája annyira felhevíti a szemcséket, hogy azokból elpárologott volna az illékony anyag, és megváltozik kémiai összetételük.

Az aerogélt 1993-ban próbálták ki először az űrrepülőgép fedélzetén. Kiváló hőszigetelő tulajdonságai miatt (kb. 40-szer jobban szigetel, mint a kereskedelmi forgalomban kapható legjobb üvegszálas szigetelések) a Mars Pathfinder küldetése során is alkalmazták. Kísérleteznek vele az űrrepülőgépet borító újfajta csempe fejlesztésénél is, mivel feltölthetők vele annak parányi repedései. A közeljövőben mindenütt találkozhatunk majd vele, ahol jó hőszigetelésre van szükség (pl. kályhákban és hűtőgépekben). Újabb jó példa arra, hogyan kerülnek át a csúcstechnológiai fejlesztések a mindennapi élet területére.

A küldetés tudományos célja

Az üstökösmagok a Naprendszer legősibb, legkevésbé átalakult alkotóelemei közé tartoznak. Valószínűleg annak a szoláris ősködnek a "maradék" anyagai, amelyből a bolygórendszer kialakult. Alapvetően vízjégből és porból állnak, s valószínűleg sok szerves vegyületet tartalmaznak. A Naprendszer történetének korai szakaszában sok szerves anyagot juttathattak az ősi Földre is - amikor még sokkal gyakoribbak voltak a becsapódások - így szerepet játszottak a légkör, a vízburok és talán az élet alapjainak lerakásában is. Megmaradt képviselőik egyfajta "időgépnek" tekinthetők, amelyek segítségével talán bepillanthatunk a Naprendszer ősi korszakába.