Könyvajánló: A következő 50 év

Az elmúlt ötven évben elképesztő mennyiségű tudományos eredmény születésének lehettünk tanúi. Ezek a felfedezések jelentős hatással voltak ránk, és megváltoztatták a saját magunkról, a világról és a benne elfoglalt helyünkről alkotott képünket. De mit tartogat számunkra a jövő?

1991-ben tanulmányt jelentettem meg A harmadik kultúra (The Third Culture) címmel, amelyben azt az elképzelést fejtettem ki, miszerint egy új, egy nyilvános kultúra jött létre. Ez a kultúra felöleli "azokat a tudósokat és a tapasztalati világ más gondolkodóit, akik munkájukon és az azt bemutató írásaikon keresztül átveszik a hagyományos értelmiség helyét, mivel láthatóvá teszik életünk mélyebb értelmét, újradefiniálva, hogy kik és mik vagyunk tulajdonképpen".

A tudomány a legérdekesebb hír, és a tudósok azok, akik a legfontosabb kérdéseket felteszik. Könyveiken és cikkeiken keresztül közszereplő értelmiséggé, egy új, nyilvános kultúra vezéregyéniségeivé váltak. A következő 50 év ennek az új kultúrának a sokszínű arculatát próbálja meg felvázolni.

A kötetünkben közreadott tanulmányok nem a régi stílusú értelmiségi kultúra marginális vitái. A tudósok e csoportja munkásságának középpontjában a bolygónk minden lakójának életét alapvetően befolyásoló fejlődés áll. Figyeljük csak meg, miként reagál a nemzetközi sajtó az olyan kérdésekre, mint az őssejtek kutatása, a klónozás, az emberi génállomány feltérképezése, a mesterséges intelligencia, az asztrobiológia és a kvantum-számítástechnika. A témák (akárcsak a kutatások) több tudományágat érintenek. Az elmúlt tíz évben figyelemre méltó mértékben megnőtt a tudósok által írott könyvek olvasottsága (ez többek közt kötetünk szerzőinek a könyveiről is elmondható). Ennek az az oka, hogy olyan stílusban kénytelenek írni, hogy más tudományterületen dolgozó kollégáik is megértsék őket. Ez előnyös az általános műveltségű olvasó számára, hiszen az ebbe a csoportba tartozó tudósok válla fölött ő is belekukucskálhat a napjaink legfontosabb kérdéseiről folyó kutatások menetébe.

Ebben a kultúrában és jelen kötetünkben nem olyan értelemben vett ismeretterjesztő tanulmányokat írnak, amelyek kizárólagos célja a nagyközönség szórakoztatása. Azért írnak, hogy napjaink más szakterületeken folyó vitáiba is bekapcsolódhassanak. Nem a tudomány népszerűsítése a cél, hanem megpróbálják a legújabb tudományos kutatási eredményeket nemcsak a nagyközönség számára, de magán a tudományon belül is érthetővé tenni.

Ezt előrebocsátva nem állítom, hogy a most közreadott esszék szerzői szükségszerűen "jobb" válaszokat adnak a mindennapi életben felmerülő kérdésekre, mint bármely átlagember. A döntő különbség a kérdések minőségében található.

Ennek a huszonöt eredeti tanulmánynak a tárgya és kiindulópontja A következő 50 év, méghozzá a szerzők saját szakterületén. Miként fogják a tudomány eredményei az elkövetkező fél évszázadban megváltoztatni a világunkat? Miként fogják megváltoztatni azokat a kérdéseket, amelyeket arra vonatkozóan teszünk fel, hogy kik és mik vagyunk? Milyen eredményekre számíthatunk az egyes tudományterületeken, és milyen hatással lesznek ezek más tudományterületek fejlődésére? Melyek azok a jelenlegi várakozásaink, amelyek nem fognak valóra válni, és milyen meglepő felfogásbeli változások következnek be?

A kötet gondolatokban gazdag és szellemi kihívást jelentő tanulmányokat mutat be - szellemi kaland mindegyikük. Az esszéket huszonöt neves tudós írta, akik könyveiken és cikkeiken keresztül rendszeresen szólnak a széles közönséghez. Vannak köztük biológusok, mint Richard Dawkins, Paul W. Ewald, Brian Goodwin, Stuart Kauffman és Robert M. Sapolsky, a vegyész Peter Atkins, pszichológusok, mint Paul Bloom, Csíkszentmihályi Mihály, Nancy Etcoff, Alison Gopnik, Judith Rich Harris és Geoffrey Miller, a pszichológus és számítógép-specialista John H. Holland, a pszichológus és a mesterséges intelligencia kutatója Roger C. Schank, az idegélettan kutatói, mint Samuel Barondes, Marc D. Hauser és Joseph LeDoux, a számítógéptudós David Gelernter és Jaron Lanier. Rodney Brooks a MIT mesterséges intelligenciával foglalkozó laboratóriumának az igazgatója, Ian Stewart és Steven Strogatz matematikusok, Martin Rees csillagász, Paul Davies és Lee Smolin pedig elméleti fizikusok.

Az első rész a jövő "elméletben" történő kutatásáról szól. A témák többek között: a kozmológia fejlődése, a "virtuálisan valótlan rendszerek" használata a matematikában, új irányzatok a bonyolultság elméletében, elmélkedés arról, mit tekintünk "élőnek", hogyan tanulunk és hogyan gondolkodunk, milyen a tudatunk természete és miként érzünk, és mi vagyunk-e az egyetlen intelligens faj a Világegyetemben.

A második rész a "gyakorlatban" vizsgálja a jövőt. Ezek a tanulmányok olyan témákkal foglalkoznak, mint a DNS feltérképezésének jövője és ennek tanulságai, a Mars kutatása és a Földön kívüli élet keresése, uralmunk az anyag fölött, bensőséges viszonyunk a gépekkel, különös tekintettel a számítógépeinkre, a jövő körvonalai a cybertérben, az idegtudományokban, és hogyan neveljük gyermekeinket; továbbá a folytatódó fizikai és szellemi jólétünk lehetősége.

Jelenleg nagyarányú és gyors ismeretelméleti változás tanúi vagyunk. Minden eddiginél nagyobb teljesítményű eszközöket használunk, és ebben a folyamatban mi magunk válunk eszközökké, amint arra J. Z. Young, az Oxford University biológusa a BBC Reith előadás-sorozatában már 1951-ben rámutatott. Mostanáig hiányzott az intellektuális kultúránk ahhoz, hogy képesek legyünk kiinduló feltevéseinket olyan gyorsan átalakítani, mint amilyen gyorsan a technológia fejlődése átalakít bennünket.

A következő 50 év ennek a kezdetnek a része, egy olyan hely, ahol összeütközhet az empiricizmus és az ismeretelmélet, és ettől minden megváltozik - és ahol elkezdhetjük újragondolni saját természetünket és azt, hogy miféle világban élünk. Ez az összhang érződik a kötetünkben megjelenő gondolkodók munkáin és az itt közreadott tanulmányaikban is.

John Brockman
New York City, 2001. szeptember