Klímaváltozások nyomai az eddigi legmélyebb jégfúrásban

Vágólapra másolva!
740 ezer év éghajlati jellemzői mutathatók ki egy három kilométer hosszú antarktiszi jégfuratból - olvasható a Nature-ben. A jégminta adatai arról árulkodnak, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációja - így a szén-dioxidé - az elmúlt közel félmillió év során soha nem volt olyan magas, mint napjainkban - s ezért föltehetően az emberiség a felelős.
Vágólapra másolva!

A gigantikus furatot az antarktiszi jégkutatási program (EPICA) keretében 10 ország szakembereinek együttműködésével sikerült felszínre hozni. A nemzetközi kutatócsoportnak egy évtizedbe tellett, mire az antirktiszi Dome C nevű fúrási helyszínen végül sikerrel járt. Az EPICA projekt célja, hogy a jégminták elemzéséből - főként a légzárványokban lévő a metán- és szén-dioxid koncentrációjából, valamint a jégrétegek számából és vastagságából - a régmúlt időjárás változásait vizsgálják. Az így nyert adatokból a klimatológusok arra nézve is következtetéseket vonhatnak le, milyen klímaváltozásokra számíthatunk a jövőben, illetve milyen mértékben befolyásolja ezt az üvegházhatást okozó gázok fokozott jelenléte a légkörben.

A Dome C-nél igazi jégmatuzsálem került a felszínre: itt közel 800 ezer év során lerakódott hó borítja az altalajt, ezzel a helyszín kétszerte régebbi időkből szolgáltat információkat, mint a sorban utána következő legmélyebb jégfúrás.

A 3000 ezer méter hosszú furatban "rekedt" információkból a kutatók arra következtetnek, hogy az elmúlt mintegy 800 ezer év során bolygónkon nyolc eljegesedési időszak zajlott le, s ezeket viszonylag rövidebb fölmelegedések választották el egymástól - jelenleg egy ilyen melegebb periódusban élünk. Miközben folyik a jégminta tartalmának elemzése, a mintában lévő gázok előzetes vizsgálatából kiderült: a jelenlegi légköri szén-dioxid koncentráció magasabb, mint az elmúlt 440 ezer évben valaha is volt.

Jégkorszakok és enyhülések

Az elmúlt 800 ezer évben a földi klíma meglehetősen hűvös volt - átlagosan mintegy 100 ezer évig tartó eljegesedési időszakok (glaciálisok) uralták a sarki és a közepes földrajzi szélességű területeket, amelyeket földtörténeti léptékkel mérve rövid, kb. 10 ezer éves melegebb (interglaciális) periódusok szakítottak meg. Az interglaciális időszakok klímája a maihoz volt hasonlatos, bár a minták alapján kissé enyhébbek is lehettek. Egyesek szerint a jelenkor, a holocén is egy ilyen interglaciális periódus, ami 10 ezer éve tart, ezért a mintákból fölállított statisztikák alapján már egy újabb jégkorszaknak kellene következnie. A Dome C jégfuratában azonban egy érdekességre figyeltek föl a kutatók.

Forrás: awi-bremerhavenKorábbi megfigyelések szerint az eljegesedések ciklusai jól összeillenek a Föld Nap körüli pályájának ciklikus változásaival (Milankovics-Bacsák-elmélet). Eszerint alapvetően a pályaelemek változásai határozzák meg az eljegesedéseket. A felszínre került mintákból az EPICA kutatói - az elméletet szem előtt tartva - azt állapították meg, hogy a 400 ezer évvel ezelőtti interglaciális periódus - az említett pályaciklikusság miatt - igen hasonlatos lehetett a maihoz. Az akkori éghajlat viszont az átlagos 10 ezer éves periódussal szemben 28 ezer éven át uralta bolygónkat. Meglehet, hogy ez most is így lesz - következtetnek a szakemberek. "A Holnapután című amerikai katasztrófafilmben látottakkal szemben nincs a nyakunkon egy újabb jégkorszak" - állítja dr. Eric W. Wolff, a British Antarctic Survey (Cambridge) szakértője.