Klímaváltozások nyomai az eddigi legmélyebb jégfúrásban

740 ezer év éghajlati jellemzői mutathatók ki egy három kilométer hosszú antarktiszi jégfuratból - olvasható a Nature-ben. A jégminta adatai arról árulkodnak, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációja - így a szén-dioxidé - az elmúlt közel félmillió év során soha nem volt olyan magas, mint napjainkban - s ezért föltehetően az emberiség a felelős.

Az eljegesedések a sarkvidéki területekről indulnak: a jégkorszakok a pólusoknál évezredekkel azelőtt kezdenek kialakulni, mielőtt a hatásukat máshol érezni lehetne. A közelgő eljegesedésnek nem is a globális átlaghőmérséklet változása a fontos indikátora ("kijelzője"), hanem inkább a sarkok és az Egyenlítő között mért hőmérséklet-különbség. Elméletileg minél nagyobb a különbség, annál nagyobb a valószínűsége, hogy vízgőz áramlik a trópusokról a pólusok irányába, ahol hó formájában esik le, és táplálja a jégtakarók növekedését. A globális felmelegedés fontosságát nem a globális átlaghőmérsékletre gyakorolt hatása adja, hanem az, hogy mennyire befolyásolja a víz körfogását. Elképzelhető, hogy a fokozódó üvegházhatás időlegesen elősegíti egy eljegesedés kialakulását azáltal, hogy növeli a sarkok és az Egyenlítő közötti hőmérséklet-különbséget, így növeli a sarkok felé irányuló vízszállítást.

A korábban az óceáni és tavi üledékekben feltárt adatok alapján a következő néhány ezer évre a legvalószínűbb forgatókönyv a kutatók szerint az lehet, hogy a jég mennyisége a sarki területeken lassan növekszik, fokozatosan csökken a tengerszint, és növekszik a sarkok és az Egyenlítő közötti hőmérséklet-különbség. A sarkok környezetét kivéve az óceánok és kontinensek viszonylag melegek maradnak, bár az éghajlat egyre inkább instabillá válik. Végül a sarkokon felhalmozódó jég elindul a közepes földrajzi szélességű óceánok felé, és a kontinensekre is elhozza a jégkorszaki állapotokat.

"Szakmai körökben heves vita folyik arról, mennyiben felelős az ember a klímaváltozásért," - magyarázza Jerry F. McManus professzor, a Woods Hole Oceanográfiai Kutatóintézet munkatársa - "de az most már kétségtelen, hogy az ember igenis felelős a földi légkörben megfigyelhető változásokért. Az üvegházhatású gázok mennyisége ugyanis a jégmintában megfigyeltekhez képest hihetetlenül magas".

A minták további elemzésétől a kutatók azt remélik, részletesebb képet kaphatunk arról, milyen összefüggés van a légköri gázok, különösen a szén-dioxid jelenléte és a klimatikus változások között. "A három kilométer mély furat a korábbihoz képest kétszerte szélesebb időskálát tár elénk" - mutatott rá Thomas F. Stocker (Berni Egyetem), a projektben résztvevő kutató.