A Tisza a XIX. században - a nagy folyószabályozások kora

1998 és 2001 között négy rendkívüli méretű árvíz vonult le a Tiszán. A hatalmas károk ráirányították a figyelmet arra, hogy szükség lenne a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére. A Vásárhelyi-terv zovábbfejlesztése, az elmúlt évszázad legnagyobb természetalakító munkája a Tisza menténel most kezdődhet el. A WWF Magyarország által készített cikksorozatban a Vásárhelyi-terv természetvédelmi és ökológiai jelentőségét, a Tisza természeti értékeit, szabályozásának történetét ismertetjük.

A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása óhatatlanul együtt járt az egykori legendás halbőség megcsappanásával. A halak mozgástere a szűk hullámterekre korlátozódott, az íváshoz nélkülözhetetlen összefüggő sekély vízfelület drasztikusan lecsökkent. A lecsapolások következtében eltűnt az egykori vadregényes vízi élővilág is.

Napjainkban az ármentesített területen főként intenzív szántóföldi növénytermesztés és istállózó állattartás folyik. A hullámtérben a kiskertek, szántók és faültetvények mellett még megtalálható a természetes ártéri élővilág is

A szikes területek problémája is szorosan kapcsolódik a szabályozáshoz. Amíg az árhullámok rendszeresen lemosták a később szikesnek bizonyult területeket, ez nem okozott gondot. Az ármentesítés után azonban megnőtt a talaj párolgása, és a felfelé irányuló vízmozgás következtében a talaj mélyebb rétegeiből a sziksó is feldúsult a felszín közelében.

Egy további hatalmas probléma, amely lassan ugyanolyan fontos kérdéssé vált, mint az ármentesítés, az a belvíz volt. A megépített töltések, miközben védték a területet az elöntéstől, megakadályozták a gátak mögött felgyülemlett belvizek levezetését. A belvízlevezető csatornahálózat kiépítése és karbantartása nem várt költségeket rótt a birtokosokra.

Új gondolatok az árvízi rendezésben

Árvízi védekezés Nagykörűben, 2000 áprilisában

A Tisza-völgy rendezésében döntő változás akkor következett be, amikor 1889-ben az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal vezetőjévé Kvassay Jenőt nevezték ki. Kvassay a megbolygatott folyó egyensúlyi állapotának a rendezésére kétlépcsős programot javasolt. Az első ütem célja a már megkezdett munkák befejezése volt. Megállapította, hogy a tiszai átvágások jelentős része egyelőre nem vált anyamederré, tehát a Tisza megzavart vízjárásának egyensúlya még nem állt helyre. Fontos feladatnak tekintette továbbá, hogy az árvizek levonulásának javítása érdekében az alsóbb szakaszok átvágásait bővítsék. Egy 1905-ös kormányjelentés szerint "a Tisza folyónak az 1850-es években megbolygatott egyensúlyi állapota nagyban és egészében ismét normális helyzetbe jutott".

A Tisza árvízi szabályozása lényegében befejeződött. Akkor célját elérte, de azóta bebizonyosodott, hogy az óriási jelentőséggel bíró munkák ellenére az árvízi biztonság növelése céljából további munkálatokra van szükség.

Forrás:
DUNKA Sándor - FEJÉR László - VÁGÁS István: A verítékes honfoglalás - A Tisza-szabályozás története, Budapest, 1996;

GULYÁS Katalin: Ármentesítés és szabályozás a Tisza völgyében - in Ezer év a Tisza mentén, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága milleniumi kiállításának kiadványa, Szolnok, 2000;

SIPOSS Viktória- KIS Ferenc: A Tisza új élete, LIFE-Nature program a Közép-Tiszán, WWF Magyarország, Budapest, 2002;

SZILÁGYI Miklós: Az áradások és a gazdálkodás összefüggése az ármentesítések előtt, előadás a Történelemtanárok Országos Konferenciáján 1998. október 3-án.

Kiss Mónika / WWF Magyarország