Egy űrrepülés során vagy egy űrállomáson, űrbázison egy tudományos kísérlet során olyan anyagok szabadulhatnak fel, amelyek veszélyeztethetik az űrhajósokat. Penészrétegek alakulhatnak ki észrevétlenül, ezekből is származhatnak mérgező anyagok. A zárt térben minden ilyen esetet mielőbb észlelni kell, hogy megtehessék a megfelelő ellenlépéséket. Az észlelésről a falra tapasztott bio-érzékelők sora gondoskodhat. A rendszer képes lesz önmaga ellenőrzésére is. A baktériumok egy elektromos impulzus hatására is felfénylenek, így könnyen eldönthető, hogy munkaképesek-e még. Ha nem, akkor az űrhajós a mélyhűtőből kivesz egy újabb baktériumtelepet, némi nedvességgel életre kelti őket és az érzékelő chiphez illeszti.
Ha a fejlesztőmunka a remélt sikerrel jár és az új eszköz eredményesen túljut a NASA igen szigorú próbáin, akkor sokféle földi alkalmazásra is lehetőség lesz. Természetesen lesz a sarki üzletben kapható háztartási változat: ez is jelezhet penészfoltokat vagy a bútorokból vagy a szőnyegből kipárolgó nemkívánatos anyagokat. Komolyabb változatok a biztonsági szerveket segíthetik a bioterrorizmus elleni küzdelemben. A kutatók fantasztikus orvosi alkalmazásokon is gondolkodnak. Egy parányi rádióadóval felszerelt, a szervezetbe beépített bio-érzékelő figyelheti a vércukor szintjét és arról tájékoztathat egy szintén automatikus inzulin adagolót. Hasonló eszköz figyelhetné, hogy feltűnnek-e a szervezetben olyan fehérjék, amelyek daganatok megjelenésével járnak együtt.
Jéki László