Együtt a háromszáz legjobb magyar

Világhíres magyarok címmel a művészet, irodalom, történelemtudomány és sport területén világviszonylatban is kimagasló magyarokról jelentetett meg népszerű ismeretterjesztő könyvet a Kossuth Kiadó. Az ország európai uniós csatlakozásához kapcsolódóan napvilágot látott kötetet Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke méltatta a Kiadó Pallas Páholy nevű kávézójában.

Gazda István

Még nem esett szó a kötet íróiról, pedig, gondolom, nem lehetett könnyű a válogatás.

Miben állapodtak meg a szerkesztőkkel, mi legyen a kritériuma annak, hogy egy hírességet magyarnak tartanak vagy sem?
- A legfontosabb kritérium az volt, hogy - elsősorban a külföldön élő személyek közül - mindazoktól, akik bizonyítottan úgy nyilatkoztak, hogy büszkék magyarságukra, büszkék arra, hogy Magyarországon születtek, itt végezték tanulmányaikat és ezek után kerültek csak külföldre: Németországba, Franciaországba, Egyesült Államokba stb., nincs okunk elvitatni magyarságukat. Azok pedig, akik ilyen jellegű nyilatkozatot nem nagyon tettek, tehát elsősorban nem magyarként határozták meg magukat, azokat nem vettük be a kötetbe.

Nem fáj-e a szíve, hogy sokan nem kerülhettek be, vagy úgy érzi, teljes a névsor?
- Természetesen voltak mennyiségi határok. De a megközelítőleg 300 személy jól reprezentálja a világraszóló magyarok körét. Természetesen, ha ennek a kétszeresére lett volt lehetőség, akkor könnyebb helyzetben lettek volna a szerzők, de azért így is azt lehet mondani, hogy ez egy nagyon komoly adatsor. Ha ennyien lennének az általános vagy a külföldi lexikonokban, akkor büszkék lehetnénk, de még a legnagyobbakban is legfeljebb a 10%-uk található meg. Mindazonáltal remélem, hogy hamarosan sikerül ennek a bővített változatát elkészíteni, ami azt jelentené, hogy még újabb száz személlyel bővülne a sor.

Ami valóban gondot okozott, az azoknak a szépíróknak a kiválasztása, akik Magyarországon kiemelkedő személyiségek ugyan, külföldön azonban jóval kevesebbet tudnak róluk. Meg kell mondanom, hogy az irodalomtörténészek voltak a legnehezebb helyzetben: a magyar írók közül ebben a szerény terjedelemben vajon kiket tudnak szerepeltetni, miközben figyelniük kellett arra, hogy mondjuk George Mikes vagy Kishont Ferenc külföldön nagyon nagy név, idehaza viszont kevéssé ismerik őket. Tehát ezen kellett elgondolkodniuk, hogy a magyar, német, farncia kiadás olvasói is számukra ismerősen nevekkel találkozzanak.

Ennek a kötetnek tehát az volt a célja, hogy azokat a személyeket mutassa be, akiket a külföldiek valamilyen módon ismernek vagy illene hogy ismerjenek, és akikre a magyarok pedig büszkék.

Milyen egyéb szempontok vezérelték még Önöket a lista megalkotásakor?
- Fontosnak tartottuk, hogy bizonyos lényeges kapcsolatokat is bemutassunk. Kevesen tudják, hogy például a párizsi műegyetem megalapításakor figyelembe vették a Selmeci Bányászati Akadémiának a tantervét, és erre a párizsiak hivatkoznak is; vagy hogy a Bolognai Egyetemnek évszázadokon keresztül voltak magyar rektorai, vagy a Sorbonne-on már a középkorban magyar professzorok tanítottak. Az talán idehaza nem annyira érdekes, de a külföldi kiadások szempontjából igen, hogy Oxfordon már a 14. század elejétől tanultak magyar diákok. Továbbá az is, hogy külföldön több tudományos társaság tagjai között számos magyar foglalt helyet, és már a 18. században is nagy tekintélynek örvendtek a magyar tudós elmék; erről idehaza keveset tudunk, és ezeket is szerettük volna összefoglalni.

Bocska Krisztina