Koravén galaxisok az Univerzum peremén

Vágólapra másolva!
Egy nemzetközi csillagászcsoport az első közvetlen bizonyítékokkal állt elő arra vonatkozóan, hogy a Tejútrendszerhez hasonló, fejlett galaxisok már az Ősrobbanás utáni egymilliárd éven belül megjelentek.
Vágólapra másolva!
A korai Univerzum szerkezetének számítógéppel generált modellje. A most felfedezett fejlett galaxisokat a szálas szerkezetű anyagtömegekben lévő csomókkal lehetne azonosítani Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics

A csillagászat egyik kulcskérdése évtizedek óta így hangzik: mikor jelentek meg az Univerzum első csillagai és galaxisai? Mennyi időnek kellett ehhez eltelnie a kezdeti esemény, a Világegyetem születése (Big Bang) után? Ahogy egyre érzékenyebb műszereket fordítunk az égbolt felé, úgy hatolunk be egyre mélyebben az Univerzum "sötét korszaka"-ként emlegetett első egymilliárd évbe, ahol az ősi gázanyagból megkezdődött az égitestek kialakulása. A másik alapvető kérdés: milyenek voltak az első galaxisok, és hogyan zajlott az evolúciójuk?

Rennan Barkana (Tel Aviv University) és Avi Loeb (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) csillagászok elsőként határozták meg közvetlenül korai galaxisok tömegét, s az első közvetlen bizonyítékkal álltak elő arra vonatkozóan, hogy már a "sötét korszak"-ban megjelentek a Tejútrendszerhez hasonló, fejlett galaxisok.

"Bizonyos szempontból meglepő, hogy ilyen nagy csillagvárosok ilyen gyorsan megformálódtak. A korai Univerzum legtöbb ismert galaxisának mérete ugyanis csak századrésze a Tejútrendszerének" - mondja Loeb.

First Milky Ways Found At Edge Of Universehttp://cfa-www.harvard.edu/press/pr0304.htmlRészletes angol nyelvű beszámoló további információkkal a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics honlapján.

E fejlett, ősi galaxisok felfedezése főképp azért meglepetés, mert a legtöbb kutató szerint napjaink ilyen jellegű égitestei csak lassan, kisebb galaxisok összeolvadásával, illetve bekebelezésével formálódtak meg. Az átlagos modern galaxisok valóban a Tejútrendszerhez hasonlóak (kb. 100 000 fényéves átmérő, néhány százmilliárd csillag), a legnagyobbra meghízott példányok pedig hatalmas elliptikus galaxisként terpeszkedtek el a napjaink galaxishalmazainak centrumaiban.

A kutatók részletes beszámolója a Nature 2003. január 23-i számában jelent meg.