Elindult az utolsó nagy távcső

Nagyszabású program végéhez érkezett a NASA: hétfőn hajnalban elindította a "nagy obszervatóriumok" utolsó képviselőjét, az infravörös űrtávcsövet.

Még az eredeti tervekhez képest jelentősen "karcsúsított" SIRTF műszereinek érzékenysége is jelentősen meghaladja az ISO-ét (kb. százszoros javulás várható), s 2-3 hét alatt annyi adatot tud majd gyűjteni, mint az IRAS a teljes üzemelése során.

A SIRTF tudományos célkitűzései között az alábbiak szerepelnek: barna törpék és Naprendszeren kívüli bolygók keresése, aktív galaxismagok és Seyfert-galaxisok (melyek energiakibocsátása eléri a kvazárokét) tanulmányozása, a korai Univerzum (távoli objektumok) megfigyelése, protoplanetáris és planetáris porkorongok felfedezése és tanulmányozása, a Neptunuszon túli jeges kisbolygó-övezet, a Kuiper-öv tanulmányozása. Ezen problémák vizsgálata alapján megválaszolhatók lennének olyan lényeges kérdések, mint:

- A galaxisok tömegének jelentős részét kitevő "sötét anyag" mekkora hányada van jelen barna törpék formájában?
- Milyen mechanizmus alapján működnek (energetikailag) az Univerzum legfényesebb objektumai?
- Hogyan keletkeznek a galaxisok?
- Milyen gyakoriak a bolygórendszerek a közeli csillagok körül?

Az SIRTF rövidítés első betűje eredetileg (a 80-as években) az űrrepülőgépre utalt (shuttle). Időközben felismerték, hogy előnyösebb, ha a mesterséges hold távolabbi pályára áll, mint ami akkor lenne lehetséges, ha az űrrepülőgép rakteréből emelik ki. Ezzel elvész ugyan a későbbi karbantartó űrutazások lehetősége, de a nagyobb távolság a zavaró földi eredetű infravörös háttértől ezért bőven kárpótol. A mostani tervek szerint a közel 1 tonnás SIRTF Nap körüli pályára áll, s 2,5-től 5 évig terjedő várható élettartama alatt a Földtől egyre távolabb kerül.

A távcső berilliumból készült fent látható főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed. Az indításkori tömeg jelentős részét teszi ki az a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 Kelvinre (kb. -268 Celsius-fok) való hűtését oldják meg.

Összefoglalva: a SIRTF megfigyelései olyan adatokkal szolgálhatnak a csillagászok számára, melyekből jobban megérthetik a bolygórendszerek, a csillagok és a galaxisok keletkezésének mechanizmusát.