Vírusszámítógép

A vírus nem olyasmi, aminek örülnek a felhasználók a számítógépükben, itt azonban egészen másról van szó. John Johnson molekuláris biológus és kollégái a kaliforniai La Jolla Intézetben olyan számítógép kifejlesztésén dolgoznak, amelynek hardverje a legkisebb biológiai egységekből, vírusokból áll.

Johnson kedvenc kutatási területe a tehénborsót megtámadó tehénborsóvírus (Vigna unguiculata), amelynek szerkezetét már 1986-ban megállapította. Felismerte, hogy a vírusfehérje kristályrácsa alkalmas apró elektronikus kapcsolási elemek kialakítására. Johnson a vírus burkolatát képező fehérjében az egyik aminosavat ciszteinnel helyettesítette. A cisztein - ellentétben a legtöbb aminosavval - kéncsoportot tartalmaz, ezért képes megkötni az aranyatomokat, így ultrafinomságú aranyrészecskékkel kezelve vezetőképessé tehető.

Mivel mindegyik vírus burkolata hatvan ilyen molekulát tartalmaz, így hatvan vezetőképes aranypontocskával rendelkező molekulastruktúrához lehet jutni. Ezzel megtették az első lépést a bioelektronikus kapcsolási elemek felé vezető úton. A kutatók abban reménykednek, hogy sikerül a vírus vezetőpontjait összekötni, és tranzisztorként működő, valamint logikai műveletek végrehajtására képes elemeket nyernek. Ezek a virális kapcsolási elemek egy nagyságrenddel kisebbek az eddigi chipstruktúráknál, maguktól képesek szerveződni és biológiai alapanyaguk egyszerűen, olcsón előállítható.