Jó ideje tudjuk, hogy a szerelem bizonyos szempontból az őrülethez hasonlatos. Donatella Marazziti, a pisai egyetem kutatója 1999-ben kimutatta, hogy a boldogsághormonként is emlegetett szerotonin nevű idegi ingerület-átvivő anyag (neurotranszmitter) szintje a mániás depressziósokhoz hasonlóan a normális alá süllyed a szerelmes emberek szervezetében is.
Hormonális közeledés
Marazziti legújabb kutatásában a szerelmesek hormonjait vizsgálta, s először is azt találta, hogy a szerelemre mindkét nem esetében megemelkedett kortizolszint jellemző: a kortizol a szervezet által stresszhelyzetben nagyobb mennyiségben termelt hormon. Ez arra utal, hogy az udvarlás mind a férfiak, mind a nők számára "idegfeszítő" időszak. Ami ennél is jobban meglepte Marazzitit, az a vizsgálat férfi-nemihormonnal kapcsolatos eredménye volt. A pisai egyetem kutatónője 24 szerelmes ember hormonszintjét vizsgálva a következőket állapította meg: a szerelmes férfiak szervezetében alacsonyabb tesztoszteron - a szexuális vágyért és az agresszivitásért felelős hormon - szintet mértek, mint a magányosan vagy tartós kapcsolatban élőkből álló kontrollcsoportéban. Ezzel ellentétben a frissen szerelembe esett nők tesztoszteronszintje magasabb volt az átlagosnál. Amikor tehát egy férfi és egy nő egymásba szeret, az érzés hatására férfihormonszintjük közelít egymáshoz.
A hormonszintek kiegyenlítődése felé mutató folyamatokat Marazziti úgy magyarázza, mintha a természet csökkenteni akarná a férfiak és nők közötti különbséget, mivel a kutató szerint ilyenkor ennek rendkívüli jelentősége van a kapcsolat túlélése szempontjából. A hormonszint-vizsgálati eredmények ezen értelmezésével nem minden kutató ért egyet, s a jelenségre több más lehetséges magyarázat is született. Ám egy biztos, bármi legyen is az oka, a hormonszint kibillenése nem tart sokáig: amikor az 1999-es méréseket két évvel később ugyanazokon az alanyokon megismételték, azt találták, hogy mind a férfiak, mind a nők tesztoszteronszintje visszaállt a normálisra.