A kettős kráter létezését a műholdak által készített képek alapján már korábban is feltételezték. A felderítésben felhasználták az amerikai Landsat 7, és a japán Earth Resources Satelite 1 által készített képeket, méréseket, megfigyeléseket. Utóbbi 1990-1998 között készített archív felvételeinek áttanulmányozása jelentősen hozzájárult a sikerhez. A japán műhold műszerei között szerepelt egy olyan speciális radar (SAR- Synthetic Aperture Radar), amely képes a felszín alatti kőzetrétegekben kimutatni azokat a szerkezeti formákat, melyek az üledékborítás miatt szabad szemmel nem láthatóak. Ez volt az egyik első olyan talaj- és kőzetszerkezeti kutatás, amelyet műhold segítségével végeztek a Szahara keleti részén. A méréseket megerősítették a Landsat 7 mérései is, melynek műszereivel kiváló minőségű felvételeket tudtak készíteni, és lehetővé vált a kőzetrétegek és ásványtípusok szétválogatása.
A műholdas felfedezést alátámasztotta a már említett expedíció, amely a területen kutatott 2003 áprilisában. A kutatócsoport azonosította a meteorit-becsapódási kúpokat, méréseikkel igazolták a kráterek elhelyezkedését. Olyan megolvadt kvarckristályokat és deformált, különleges ásványokat találtak, amelyek leggyakrabban a meteoritbecsapódások környékén lelhetők fel.
Mindez azonban csak a kutatások kezdetét jelenti. Egy újabb expedíció 2004 elején indult útnak Gilf Kebir vidékére, amely Egyiptom délkeleti sivatagos területén található. Feladatuk a terület talaj- és kőzetszerkezeti vizsgálata, és újabb meteorit-becsapódási helyek felfedezése. Remélik hogy, magyarázatot találnak a terület egyik nagy rejtélyére, és rábukkannak a "líbiai üveg" titkára. Az elnevezés egy olyan színtelen üveget jelöl, amely gyakran nagyobb darabokban fordul elő és nagy mennyiségben található a Líbiai-sivatag egyiptomi részén. A "líbiai üvegre" 150 évvel ezelőtt találtak rá és az utóbbi években számos olyan elképzelés születet, amely keletkezését meteorit-becsapódáshoz kapcsolja. Ugyanakkor ez idáig még nem találtak olyan becsapódási krátert, amellyel bizonyítani lehetett volna a hipotézist.