A Deinococcus radiodurans baktérium arról nevezetes, hogy rendkívül jól tűri a radioaktív sugárzásokat. Ezt a tulajdonságát 1956-ban fedezték fel, amikor egy besugárzással csírátlanított ("sterilizált") darált marhahúskonzerv megromlott tőle. Ez a baktérium olyan sugáradagokat visel el, amelyeknek ezredrésze már megölne más élő szervezeteket. A sugárzások hatására az élő szervezetek örökítőanyaga, a DNS sérül, ez vezet végül a szervezet pusztulásához.
A D. radioduransban olyan javítómechanizmus működik, amely 24 órán belül hibátlanra javítja ki a sugárzás által megrongált DNS-t. Az Energiaügyi Minisztérium megrendelésére megfejtették a baktérium genetikai állományát, mert szerepet szánnak neki a sugárzó és mérgező anyagokat tartalmazó szennyezett területek megtisztításában. A D. radiodurans olyan erősen sugárzó környezetben is bevethető, ahol minden más élet elpusztulna. A baktériumot és közeli rokonait sokfelé megtalálták a Földön, az antarktiszi gránitban éppúgy, mint Dániában egy erős kobalt-60 besugárzó víztartályában.
A kutatók mostanában a baktérium genetikai módosításán dolgoznak, olyan átalakításokat hajtanak végre, amelyek a sugárzástűrő-képesség megőrzése mellett hatékonyabbá teszik a hulladékeltávolítást. Az egyedülállóan hatékony DNS-javító mechanizmus részleteinek feltárása pedig hozzásegíthet az emberi sejtfolyamatok rákos elváltozásokhoz vezető hibáinak jobb megértéséhez.
Jéki László