Vezúv: az időzített bomba

Hatvan évvel ezelőtt, a II. világháború forgatagát fokozva tört ki a világ egyik legveszélyesebb tűzhányója, a Vezúv, ami ma is valódi időzített bomba. Nem véletlen tehát, ha állandó vizsgálódás tárgya - na és persze a találgatásoké.

Március 13-17. Egy kis vulkáni salakkúp leomlott, és a földmozgások egyre intenzívebbé váltak. Egy új vulkáni salakkúp jött létre, amely azonnal össze is omlott.

Március 18. Délután kezdődött el a kitörés, vulkáni por- és törmelékszórással. Délután fél ötkor lávafolyás indult a központi kráter északi feléből, ami fél 11-re elérte a Valle dell' Infernót, vagyis a Monte Somma és a Vezúv közötti völgyet. Körülbelül ugyanekkor egy másik lávafolyam is elindult a kráter déli részén. Este 11-kor már a kráter nyugati oldalán is lávafolyam volt észlehető, ami rövidesen elérte a felvonót és tönkretette a síneket.

Március 19. 11-kor a láva végigfolyt a Fossa della Vetranán.

Március 20. A kitöréses aktivitást földrengések is kísérték, amelyek a nap közepéig egyre erősödtek. Délutántól egészen éjfélig új lávafolyamok indultak el a kráter északi részéről.

Március 21. A déli folyam körülbelül 300 méteres tengerszint feletti magasságban megállt. Éjjel az északi folyam elérte San Sebastianót és Massa di Sommát, majd kettéágazott és Cercola irányába indult. San Sebastianót és Massa di Sommát evakuálni kellett, az ott élő 10 ezer lakost Porticibe szállították. Körülbelül ötkor látványos lávaszökőkutak kezdtek kialakulni, ebből az utolsó öt óra hosszan tartott és elérte az 1000 méteres magasságot. A szél magasba emelte a port és a lávadarabokat, majd a vulkán délkeleti oldalán rakta le őket az Angritól Paganiig terjedő területen. A legkisebb darabok délkeleti irányban még 200 km-re is eljutottak. Több mint egy kilós habkő esett Poggiomarino falura, amely a krátertől 11 km-re fekszik. A nagy kúp oldalán forró habkő gyűlt össze és olyan lavinákat (omlásokat) okozott, amelyek elérték a salakkúp alját. A földmozgások folytatódtak, a lávakitörésekkor voltak a legerősebbek.

Március 22. Délután egy óra körül a kitörés elérte a csúcspontját (paroxizmusát). Por- és gázoszlop emelkedett 6 km-es magasságba, az oszlop tetejét a szél délkelet felé fújta, így habkő és hamu hullott a Vezúv délkeleti lejtőire. Az oszlop helyenként leomlott, kicsiny piroklasztikus folyamokat (ártufákat) hozva létre, amelyek a kúp oldalain folytak le. Erős földmozgás volt érzékelhető, a kráter fokozatosan kiszélesedett.

Március 23. A magmacsatornába beáramló víz sorozatos kitöréseket okozott, s eközben több földrengést is észleltek. A kitörések hamuoszlopot hoztak létre, amelyet a szél délkeleti irányba fújt, és ismét kis ártufák hömpölyögtek le a kúp oldalain.

Március 29. A kitörés véget ért. A csúcsrégió teljesen átalakult, és létrejött az az új nagy kráter-beszakadás, amely most is látható.

Az 1944-es kitörés több tucat ember halálát okozta, mivel a lerakódott vulkáni por súlya miatt számos épület teteje beszakadt. Súlyos károk érték San Sebastiano és Massa di Somma falvakat is.

Érdi-Krausz Erika, Láng István, Lieber Tamás
Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület