A napszél a Nap koronájából kilépő, elektromosan töltött részecskék áramlata. Majdnem teljesen elektronokból és protonokból áll. Átlagos sebessége 400-500 km/s. A zilált szerkezetű koronából az ún. koronalyukakon keresztül lép ki, amelyek nyitott mágneses mezejű képződmények.
A Nap a napszél miatt több mint 1 millió tonna anyagot veszít másodpercenként, amely elhanyagolható veszteség a Nap tömegéhez viszonyítva. Nagy napkitörések esetén a napszél intenzitása és sebessége is megnövekedhet.
Bolygónkat a káros sugárzások és a napszél ellen légköri pajzsok (pl. ózonréteg) és mágneses mező védi. A napszél száguldó részecskéitől az utóbbi véd meg bennünket. A töltött részecskéket az erővonalak mentén kitéríti, így azok elkerülik a földfelszínt. A napszél részecskéi a pólusok felett férkőznek hozzánk legközelebb, itt ugyanis ún. hasadékok találhatók a mágneses mezőben. Ezek mentén a részecskék behatolnak a Föld légkörébe, és gerjesztik az ott lévő atomokat és molekulákat. Ez a folyamat okozza a sarki fény jelenségét (az északi félgömbön: északi fény, aurora borealis).
Napkitörések alkalmával a Napból kidobódott protonok és elektronok száma nagymértékben megnövekszik. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a napszél hevessége fokozódik, aminek több földi hatása is van.
A sarki fény gyakrabban villan fel. Mágneses viharok keletkeznek a Föld légkörében, amelyek károsan érintik a számítógéphálózatok és távközlési rendszerek működését. Zavarok jönnek létre a rövidhullámú rádióösszeköttetésekben. A protonok miatt felszökik a szívinfarktusok száma. Az időjárás is változékonyabbra fordul.