Fizikai Nobel-díj: szupravezetés és szuperfolyékonyság

A 2003-as év fizikai Nobel-díját a szupravezetés és a szuperfolyékonyság elméleti alapjainak kidolgozásáért kapta Alekszej A. Abrikosov (Oroszország, illetve USA), Vitalij L. Ginzburg (Oroszország) és Anthony J. Leggett (Egyesült Királyság, illetve USA).

H. Kammerlingh Onnes 1911-ben fedezte fel a szupravezetés jelenségét: a higany néhány fokkal az abszolút nulla fölötti hőmérsékleten elvesztette elektromos ellenállását. A felfedezést két évvel később fizikai Nobel-díjjal ismerték el. A témakör elvi és gyakorlati fontosságát jól mutatja, hogy azóta már tucatnyi fizikus kapott Nobel-díjat a szupravezetés és a kapcsolódó jelenségek kutatásában elért eredményeiért.

A szupravezető anyagok két egymástól jelentősen különböző csoportra oszlanak. Az I. típusba tartoznak a fémek, ezek szupravezető állapotukban kizárják magukból a mágneses teret: ez a Meissner-effektus. Ha a szupravezető körül túl erős lesz a külső mágneses tér, akkor a szupravezetés megszűnik. Ezeket a szupravezetőket az L. Bardeen, L. Copper és R. Schrieffer által kidolgozott, róluk BCS-nek nevezett elmélet írja le: a szupravezetőben az elektronok párokba rendeződnek.

Jéki László