Az Aral részben megmenthető

Az Aral-tó évei meg vannak számlálva, figylemeztet nemzetközi tanulmányok sora, ám a világ negyedik legnagyobb tava talán még menthető.

Az 1990-es évek elejére oda jutottak, hogy az Amu-darja vízhozama csaknem a nullára csökkent, és úgy tűnik, immár elkerülhetetlen, hogy idővel teljesen kiszáradjon. Az északi medence megmentése érdekében Aralszk polgármestere vette kezébe a dolgokat és homokból gátat építettek, hogy a víz ne jusson haszontalanul a déli medencébe. Bebizonyosodott, hogy a vízszint növelhető, és fenntartható a közel eredeti állapot. A Világbank 64 millió dollárral támogatta egy állandó gát megépítését, sőt a Szir-darja szabályozását is. Ez utóbbi valamennyi műszaki létesítménye siralmas állapotban van. Szakértők szerint a északi medence vizét kb. tíz éven belül 39-42 méteren stabilizálni lehet, ez a mai állapothoz képest kereken tízméteres emelkedést jelent. Nemzetközi szervezetek a halállomány feljavítását végzik, mások a gyapotföldek hatékonyabb öntözését segítik.

Vannak, akik a gyapottermesztés csökkentését javasolják, ám az a régióban létszükséglet; mintegy 30-40 millió embernek ad munkát. Egy részét elvben ki lehetne váltani más növénnyel, például burgonyával vagy almával is. Ezek ráadásul jobban is jövedelmeznének. A helyzetet bonyolítja, hogy a Szir-darja vizén öt országnak kellene osztoznia, ami kétségkívül konfliktusok forrása.