Az elmúlt hetek során a vizsgálóbizottság felmérte, milyen lehetőségek vannak arra, hogy hasonló esetben - egy már az űrben lévő gépen - javításokat lehessen elvégezni.
1. Az egyik javaslat szerint a Nemzetközi Űrállomásról rendszeres felvételeket kellene készíteni az űrrepülőgépek burkolatáról, s ha hibát észlelnek, az űrállomás robotkarján lévő platformon juthatnának az űrhajósok a szerelés helyére. Az űrben végrehajtható javításokról szóló NASA-tanulmány várhatóan idén nyárra készül el, s jövő évben már odafent lehetne tesztelni az egyes megoldásokat.
2. Felmerült annak lehetősége, hogy a sérült űrrepülőgépet mindaddig Föld körüli pályán kellene tartani, amíg egy másik a segítségére nem siet. A Columbia esetében a szakemberek kétlik, hogy az Atlantis űrrepülőgépet - amely a Columbiát követte volna - idejében fel lehetett volna készíteni a mentésre. A Columbiát orosz űrhajó sem érhette volna el időben. Szóba jöhetne azonban, hogy az amerikai Cape Canaveralon vagy a dél-amerikai Kourou európai űrközpontban egy olyan legénység nélküli űrrepülőgép álljon a jövőben rendelkezésre, amely utánpótlást és eszközöket szállíthatna az űrben rekedt járművekre, amelyek így meghosszabíthatnák küldetésüket addig, amíg a mentőcsapat meg nem érkezik.
Annyi bizonyos, hogy a Columbia katasztrófája kapcsán számos olyan megoldás, lehetőség került újra szóba, amelyet korábban elvetettek. A katasztrófából sokat kell tanulnia a NASA-nak, s ha tökéletes biztonságra egy 2 millió alkatrészből álló rendszer esetében nem is lehet törekedni, a kockázatot jelentősen csökkenteni kell.