Amiért a pénz sem boldogít

Philip Brickman pszichológus, az amerikai Northwestern University kutatója ötven olyan férfit és nőt kérdezett ki, akiket életük során nagy öröm ért vagy nagy tragédia sújtott. Volt köztük, aki milliókat nyert a lottón, de olyan is, aki baleset következtében máról holnapra tolószékbe kényszerült.

A kezdeti eufória és a kétségbeesés után "kiegyenlítődnek" az érzelmek

A kiegyenlítő adaptációs mechanizmus azonban nem mindenható, nem minden érzelmi reakciót nivellál. Amerikai kutatók megállapították, hogy a sikeres plasztikai műtétnek még évek múltán is örülnek a páciensek. Fordítva pedig, a degeneratív betegségekben, például szklerózis multiplexben szenvedők soha nem tudják állapotukat elfogadni.

A hozzászokást valószínűleg a beteg állapotának folytonos romlása szorítja háttérbe. Vannak viszont olyan ingerek, amelyek érzelmi hatása az idő múlásával egyre fokozódik. Egy ellenszenves személyre egyre allergiásabban reagálunk. Más érzéki örömök, például a jó bor, a zene, az irodalom és képzőművészet öröme az ismétléssel fokozódik.

A hedonikus adaptáció áldása, hogy enyhíti a terhelő élmények hatását, de hátránya is van. Hatására az élet taposómalomszerűvé válik, mert idővel minden pozitív élmény kiüresedik és elszürkül. Minden szertelenségünk annak az ürességnek a következménye, amit ezek az "elegyengetett" élmények hagynak az érzelemvilágunkban.

Mivel a hedonikus adaptáció félig tudattalanul megy végbe, sokan hajlanak arra, hogy életünk intenzív eseményeinek következményeit túlbecsüljék. Egy tanulmányban vizsgálták a társukat röviddel azelőtt elvesztett személyek traumás állapotát. A kívülálló, nem érintett személyek általában sokkal rosszabbat vártak. Azt hitték, hogy az érintettek sokkal tovább és mélyebben fognak szenvedni a veszteség következtében, mint ahogy azt a valóságban megfigyelték.