A süllyedő New Orleans

Vágólapra másolva!
A történelem folyamán már jó néhány település került véglegesen víz alá, akár természetes okokból, különféle kéregmozgások következtében, akár emberi beavatkozás eredményeként. Az Egyesült Államok egyik legkarakteresebb városa, New Orleans már ma is a tenger szintje alatt fekszik, egy medencében, melyet töltések határolnak, hogy északról a Pontchartrain-tótól, délről és nyugatról pedig a Mississippitől megvédjék.
Vágólapra másolva!

Különféle tényezők összejátszása folytán a város és környéke tovább süllyed, egyre növekszik az árveszély. Az alacsony fekvésű Mississippi-delta, mely elválasztja a Mexikói-öböltől, lassan fogyóban van. Egy év alatt kb. 35-50 négyzetkilométernyi mocsárvidék tűnik el. Mindez utat enged az eróziónak, ami pusztítja a deltát. A nagyvárosban és környékén összesen kétmillió ember él.

Vészhelyzet esetén a nagyarányú kitelepítés szinte lehetetlen, mivel az ár elvágná a lehetséges menekülési utakat. A Louisianai Állami Egyetem kutatói, akik több száz lehetséges vihar vonulási sávját modellezték számítógépen, úgy vélik, legrosszabb esetben akár százezer ember is odaveszhet. A nagy hurrikánok szinte minden alkalommal megközelítik a térséget. 1965-ben a Betsy hurrikán vihara közel két és fél méteres vízzel árasztotta el a város egyes részeit.

1992-ben a hatalmas Andrew hurrikán alig kerülte el a várost. 1998-ban a Georges hurrikán az utolsó pillanatban fordult kelet felé, de így is milliárdos károkat okozott. A természetes folyamatokat tovább rontotta az emberi tevékenység, azzal, hogy mocsarakat csapoltak le, csatornákat ástak. A kutatók szerint az egyedüli megoldás a további manipuláció. Beavatkozás nélkül a delta 2090-re teljesen eltűnhet. Az elsüllyedt város jobb esetben úgy járhat, mint Velence, rosszabb esetben úgy, mint Atlantisz.

Ha csak a gazdaságot tekintjük, a veszteség akkor is óriási lenne. E vidékről kerül ki az USA teljes tengeri élelmiszer-termelésének egyharmada, az olaj egyötöde, a földgáz negyede. Itt van az ország parti vizes élőhelyeinek 40 százaléka, itt telel a költöző madarak 70 százaléka. Itt található Amerika kikötői létesítményeinek számottevő része, s nem mellékesen New Orleans a dzsessz, a dixie, valamint a cajun és kreol kultúra hazája.

Az ország más vidékein is súlyos gond a parti mocsárvidék fogyatkozása, például a többi, Mexikói-öböl vidéki államban, a Kaliforniai-öbölben, de Houston egyes részei gyorsabban süllyednek, mint New Orleans. A Föld nagy deltavidékei, az Orinoco, a Nílus, a Mekong ma ugyanabban a helyzetben vannak, mint a Mississippi volt 100-200 évvel ezelőtt. Európában a Rhône és a Pó deltája is veszít terültéből.

A Mississippi hosszú évezredek óta építi deltáját a magával hozott hordalékból. Bár a száradó homok és iszap saját nyomása alatt is tömörödik és süllyed valamennyit, a következő áradás azonban újjáépíti. Így volt ez 1879-ig, amikor gátakkal kezdték körülvenni a folyót, hogy az áradásoktól védjék a delta földjeit, településeit. Ennek következtében a víz gyorsabban levonul, kevesebb hordalékot rak le, a síkság már a tengerszint alatt fekszik. Eltűnőben vannak a vizes területek, mocsarak, melyek többek közt New Orleanst is védik a tengertől. Egy hurrikán ereje akár 6 méterrel is emelheti a vízszintet, ugyanakkor a mocsarak ezt korábban mind elnyelték.

Louisiana zátonyszigetei is gyorsan pusztulnak. Ezek abból a sok millió tonna hordalékból keletkeztek, amit a folyó idehozott és a parti hullámok zátonyokká formálták. Jórészt a gátépítések miatt az utolsó szakaszokon a folyó már nem tud meanderezni, a torkolat egyből a kontinentális lejtőre nyílik és a hordalék egyenest a nyílt óceánba kerül. A delta alatt a kőzetet több száz méter vastag nedves tőzeg alkotja. A mocsarak lecsapolásával, a gátak építésével megállították ugyan az áradásokat, de csökken a talajvíz szintje, a tőzeg felső része kiszárad, és az egész deltavidék süllyed.

Ahogy a medence egyre mélyebbé vált, a rendszeres viharok során elárasztódott. Elkezdtek csatornázni, hogy a fölösleges vizet eltávolítsák, s ezt csak a Pontchartrain-tóba vezethették. A tó viszont kb. 30 centivel magasabban van, ezért át kellett szivattyúzni a vizet. A csatornákba beszivárog a víz a nedves talajokból is, és ha a csatornák tele vannak, nem tudják levezetni a vizet záporok idején. Ezért a város állandóan szivattyúzza a vizet, így a talaj még jobban kiszárad és tovább folytatódik a süllyedés. Az egyedüli reális megoldásnak az ígérkezik, ha visszaállítják a mocsárvilágot, ezzel fel tudják fogni a sok vizet. Helyre kell állítani a zátonyszigeteket is, hogy tompítsák a viharok erejét.