Nyugdíjas lett az egyik első magyar szupermodell

Budapest VII. Városligeti (Gorkij) fasor 3., Állami Artistaképző Intézet (ma Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola). Manökenjelöltek felvételi vizsgája, balra Aszalós Károly az Intézet igazgató helyettese, mellette Sütő Enikő. 1977
Vágólapra másolva!
A Fabulon reklámarcaként ismerte meg az ország, ő volt a hazai szépségipar egyik első felfedezettje. Sütő Enikő a napokban tölti be 65. életévét, továbbra is fantasztikus formában van.
Vágólapra másolva!

A szakmai utánpótlásképzés egyik vezető alakja hiszi, hogy ahogy magunkkal bánunk, úgy bánik velünk a világ. Számára ma már a fizikai, szellemi és a lelki egység a legfontosabb.

Nem gondolom, hogy ez az évszám bármilyen változást hozna. Nem foglalkozom olyannal, amire nincs ráhatásom. Arra van ráhatásom, hogy miként érzem magam a bőrömben, ez nem korfüggő. Élvezem ezt a részét az életemnek. Legalább harminc éve keresem az élet értelmét, és sok munkám van az elmúlt évtizedekben" – mondta őszintén a Blikknek Sütő Enikő.

Budapest VII. Városligeti Állami Artistaképző Intézet (ma Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola). Manökenjelöltek felvételi vizsgája, balra Aszalós Károly az Intézet igazgató helyettese, mellette Sütő Enikő. 1977 Forrás: Fortepan/ Urbán Tamás

"A húszas éveimben teljesen idegennek éreztem az életemet. Nem értettem, minek vagyok itt, hiába voltam ünnepelt modell, egyetemista. Kívülről láttam ezt az egészet, és azt éreztem, sosem fogom megtalálni, amit keresek. Ezek a dolgok nem szereztek nekem örömet. Állandóan nyugtalan voltam, nem tudtam lehiggadni, nagy drámáim voltak" – mesélte a manöken, aki arról is beszélt, a negyvenes éveiben nagyon mélyen volt lelkileg. Akkor vált el és a gyerekvállalás sem jött össze neki.

Ez volt az a küldetés, ami életben tartotta az iskolámat. És ennek köszönhetem, hogy sok „gyerekem" lett" – árulta el Enikő, modelliskolájába ugyanis nagyon sok fiatal jár. Őt is támogatták útján, hálás Fenyő Jánosnak, hiszen ő készítette vele a Fabulon reklámot. "Tizennégy éves voltam, János pedig tizenkilenc. Kis nyuszi voltam annak idején, János viszont úgy kezelt, mintha a húga lennék, vigyázott rám. Ő mindig nagyot álmodott, a szülei folyton bátorították: neki nem volt kérdés, hogy amit eltervez, azt megvalósítja. Nagyon hamar jött a siker, én lettem az év manökenje, annak ellenére, hogy nem is akartam ezt az egészet. Igazán sosem azonosultam a modellkedéssel, megmaradtam diáklánynak, de tagadhatatlan, hogy hozzátett az életemhez, hálás vagyok neki ezért."

Fotó: Polyák Attila/Origo