Antal Imre csak hüledezett. „Ezek nem normálisak! Én mint műsorvezető? Életemben meg nem szólaltam pódiumon, pláne kamerák előtt! Micsoda bukás lesz! Egy ország nézi sátáni gúnykacajjal az én megsemmisülésemet. Töprengeni kezdtem, hogyan lehetne kimászni ebből. Hirtelen megnyugodtam, ott ragyogott, csillogott a tökéletes feloldozás:
én nem tudok megbukni mint műsorvezető! Egyszerűen nem tudok! Mégpedig azért nem, mert nem ez a foglalkozásom!
Meg tud bukni Megyeri meg Kovalik. (Akkoriban ők voltak a sztárok.) Én nem tudok megbukni mint szemsebész vagy műbútorasztalos sem. Hát persze, mert nem értek hozzá! Nem várnak tőlem eredményt. De jó hecc! Műsorvezető leszek. Meg különben is, aki olyan marha, hogy engem néz, az megérdemli! Jó, megbukom, s akkor mi van? Ott egye a fene az egészet, megyek haza gyakorolni" – írta Pami című könyvében.
Bevágta a szöveget, hosszú volt, de gyorsan ment. A műsor címe Köszöntő volt, nyári építőtáborokban dolgozó fiatalokat köszöntöttek benne. „Akkor még csapolták a Hanságot, szedték a gyümölcsöt, gumipitypangot egyeltek, mifene. Mondom, a szöveg bonyolult volt, mert színig volt névvel, adattal. Ma már nem emlékszem rá természetesen, de valahogy így: A balatonkiliti Jézus Szíve Termelőszövetkezetben kitűnően dolgozik a nyíregyházi Kossuth Zsuzsa Gimnáziumból a Zalka Máté-brigád, melynek vezetője Vazelin Janka. Tíz kiló ringló helyett tizenkét kilót szedtek. Kedves lányok, most hallgassátok meg Jevtusenko Ezt nektek! című versét Cs. Németh Lajos előadásában."
A cikk folytatódik, lapozzon!