Tolnai Miklós évtizedeken keresztül szinkronizált kisebb és nagyobb szerepeket, filmek, sorozatok sokaságát. Magabiztos, kedves művész volt, akitől mindig tudtak a fiatalabbak tanulni.
Amikor fiatalon bekerült a szinkronba, ő is nagyon izgult, igyekezett mindennek megfelelni. A sok kis szerep után érkezett Fodor Tamás szinkronrendező hívása, aki Sinkovits Imre mellé hívta a Jagelló egyik fontos szerepére. A fiatal Tolnai nagyon izgult, az első néhány jelenet kész kínszenvedés volt a számára, és persze ott állt mellette Sinkovits Imre is.
Egy idő után a görcs már akkora volt, hogy megszólalni is alig tudott. Ekkor érkezett a vezérlőből a szinkronrendező utasítása: „Hagyd a szinkront, ne görcsölj, csak nézd, amit a pasas csinálj. Csak simán menj utána!”
Ez a két mondat aztán akkorát lökött a rémült ifjú színészen, hogy szinte azonnal elmúlt minden félelme, és könnyedén ment a szerep után.
Dr. Márkus Éva, az alapító szinkronrendezők egyike egyszer egy japán film szinkronját készítette. Az egyik különlegesség az volt, hogy a Kabuki színház tagjai játszottak benne, ami azt jelentette, hogy a női szerepeket is férfiak játszották, igaz, meghökkentően nőiesen. Márkus Éva sokáig gondolkodott a szereposztáson, míg végül sikerült minden hangot megtalálnia.
A főszereplő hangja Kútvölgyi Erzsébet lett. Amikor a kiváló művésznő megérkezett a stúdióba, először megnézett pár jelenetet, hogy lássa, hogy játszik az eredeti szereplő. Ehhez a rendező annyit tett hozzá: „Erzsike, ne törődj semmivel csak légy nagyon nőies!”
Mire Kútvölgyi így válaszolt: „Jó, de mit csináljak az ádámcsutkájával?”