Kommunikálhatnak néha a hazaiakkal, a családdal?
Nem tudunk velük beszélni. Engem az megnyugtat, hogy ők mindennap látnak a televízióban, így ők tudják, hogy vagyok, mi történik velem. Abban bízom, hogy ha bármi olyan lenne otthon, amiről tudnom kellene, akkor szólna a stáb. A rossz hír gyorsan terjed, a jó hírek pedig megvárnak engem. Nagyon hiányzik a kommunikáció, de ha erre gondolok, akkor szétesek, így igyekszem nem pörögni ezen.
Mi zavarja leginkább kinn? Bogarak, páratartalom, csapattárs, kamerák?
A trópus maga, ami megviseli a bőrömet, az zavar.
Elképzelhetőnek tartja, hogy feladja úgy, hogy nem sérült?
Nem tudom elképzelni, hogy bármi miatt én feladjam a játékot. Ahogy egyre telik az idő, egyre fontosabb ez az egész nekem, nagyon szeretnék itt maradni.
Mit tenne a pénzzel, ha megnyerné az Exatlont?
Sokat álmodozom erről, valószínűleg az első dolog az lenne, hogy a barátaimat meghívnám egy közös hétvégére, ahol megünnepeljük az Exatlont, hogy újra látjuk egymást. Ezentúl a legnagyobb álmom, hogy megtanuljak szörfözni, szóval lehet, hogy
Bali lenne a következő.
De összeírnám a vágyaimat, meg beszélnék a családommal is, és azért észszerű döntést hoznánk. Nagyon szívesen önkénteskednék is valamilyen gyerekekkel foglalkozó szervezetnél Afrikában.