Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Tudni kell a szinkronról, hogy amikor a magyar stúdiók megkapják a filmet, akkor megkapják az eredeti verziót, erre megy rá a magyar hangok művészkedése. Ehhez pedig egy nemzetközi hangsáv is jár, ami az olyan effekteket tartalmazza, amelyeket nem szükséges külön felvenni. A zene, a robbanások robaja, a pofonok csattanása és a zombik hörgése, mind rajta vannak ezen az anyagon. Így ezt később már csak a filmre kell illeszteni, és kész is - azonban nem mindig volt így.
A régi időkben a stúdiók sokszor nem vacakoltak azzal, hogy jót tegyenek külföldi kollégáiknak, így a nemzetközi sávon hallható kutyaugatás, csattanás és sok más zörej, hang, gyakran egyszerűen lemaradt a fájlok közül. A magyar stúdió személyzete ilyenkor foghatta a fejét, hiszen az élmény fenntartása végett ezeket mind nekik kellett megalkotni, ami külön akadályt gördített eléjük.
A filmek alatt hallott hatások a legtöbbször nagyon találó, de valójában teljesen abszurd dolgok mozgatásából, csavargatásából, ütögetéséből keletkeznek, gyakorlatilag csak a képzelet szab határt annak, hogy miből készíthetünk hangeffektet. Ezen manapság már speciálisan erre szakosodott szakemberek dolgoznak, a régi Star Wars-filmek effektjeihez például katódcsöves tévék zúgása jelentette a lézerkard sistergését, a rohamosztagosok fegyvereit pedig hosszú acéldamilok hangja biztosította.
A Pannónia Filmstúdióban kardvívást kellett zörejezni. Mauchner József szinkronrendező pedig nagy bátran kiválogatta a kelléktárban a legjobb kardokat, majd nagy büszkén beballagott a rögzítésre, mondván "minden rendben lesz". A probléma csak az volt, hogy ezek a kardok sokkal inkább úgy szóltak, mintha a harcosok vasdorongokkal küzdenének, nem pedig gyönyörű, de veszélyes pengékkel. Keresni kellett tehát valami alternatívát.
Hosszú kísérletezés után, végül is egy félig kétségbeesett, félig egyszerű módszerhez folyamodtak: vacak, kopott evőeszközöket találtak, ezekkel a kis késekkel vívták meg a csatákat, a módszer pedig működött!
1954 őszén átadták a Szinkron épületét a Vörös hadsereg útján. A munkatársak száma nem volt túlságosan magas, körülbelül százan dolgoztak akkoriban ott, és már akkor is óriási disputa ment arról, hogy legyen-e szinkron: az ellenzők és a pártfogók közt javában zajlott a vita.
Amikor elkezdett működni a szinkronstúdió, a kertjében egy kis gesztenyefát ültettek a dolgozók. A gesztenyefa később aztán tökéletes szimbolikája lett magának a szinkronnak is, hiszen a kis csemete együtt nőtt, fejlődött ezzel a szakmával, és mára mindkettő terebélyes, szerteágazó, tekintélyes méretű.
Kántor Flórián
