Sötét elmegyógyintézet, rémisztő játékbaba és testhorror

Horror témában nehéz maradandót alkotni, nem csak a filmek, de sorozatok terén is. A nívósabb szériákat vagy elkaszálták (Bates Motel, Penny Dreadful), vagy már közel sem ragyognak régi fényükben (American Horror Story, Odaát), így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a zsánerre ráfért némi vérfrissítés. Ezt az űrt hivatott betölteni a Lore, több-kevesebb sikerrel.

Szellem és vérfarkas

A negyedik Mahnke történet az egyik legalapvetőbb horror klisét és kérdéskört elemzi. Van-e élet a halál után? Léteznek-e szellemek, és ha igen, lehet-e velük kommunikálni? A történelmi háttér újfent remek lett, a szeánszok születéséről vagy épp arról, hogy miként kapcsolható ide Harry Houdini és Sir Arthur Conan Doyle. A mellékszál Eliakim Phelpsről szól, aki elhunyt feleségével szeretne kapcsolatba lépni, de valami egészen más élményben lesz része. Kissé vontatott, mégis feszült epizód, mely igyekszik a mérleg nyelvét középen tartani arról, hogy valaki hisz-e vagy sem a szellemvilágban. Mindenkinek szíve joga dönteni erről, Mahnke útravalója azonban kétségkívül tartalmas.

Az ötödik epizód egy kultikus szörny születését vizsgálja. A vérfarkas mítosz az 1500-as évek végén kapott szárnya, amikor is egy német faluban a helyieket az állítólagos lény tizedelte. A történet ezt a korszakot ragadja meg és tudományos magyarázatot próbál keresni a történtekre. Előkerül a sorozatgyilkos, David Berkowitz esete is, aki állítólag a szomszédja kutyájának parancsára ölt meg hat embert. Józanész és fikció keveredik ebben a részben, hogy aztán a végén az elég egyértelmű és ésszerű válaszban manifesztálódjon a megoldás arról, miként született a ma ismeretes vérfarkas.

A vége a legdermesztőbb

Az évadzáró, a zsánerben ma is különösen népszerű bábokra, játékbabákra fókuszál. A történet egy, az ijesztő történeteket kedvelők körében ismert kultikus figura, Robert, a baba születését meséli el. A játék egy Robert Eugene Otto nevű kisfiú tulajdona volt, majd 1990-ben egy múzeumnak adományozták, ahol ma is látogatható.

Egyértelműen a leghorrorisztikusabb és talán a legjobb epizódot kaptuk a végére,

ami egyszerre aktuális és remek alapanyag a nyomasztásra, elvégre gyerekjátékokat ruháznak fel ijesztő tulajdonságokkal. Mahnke Roberten kívül több bizarr esetre is kitér, de a végső konklúzió mégiscsak az ember félelemérzetén alapul.

A Lore közel sem tökéletes, helyenként túlmagyarázott, nem mindig köti le a nézőt és technikailag is van hova fejlődnie. Ellenben több szempontból is egyedi, végtelenül innovatív és biztos, hogy a tévétörténelemben nem készült még egy ilyen sorozat. Remekül megragadja a horrorlegendák lényegét és rávilágít, hogy kvázi az ember az alkotója minden ilyen borzalomnak. A babonák, mondakörök, történelmi visszatekintések segítségével pedig olyan formában láthatjuk rémálmaink szereplőit, ahogy eddig még sose.

Péter Zsombor