Ezek a sorozatok nagyot buktak 2018-ban

A sok izgalmas, remek tévésorozat mellett természetesen előfordultak jókora mellényúlások is 2018-ban: például a Sírhant művek és a Csajok alkotóitól vagy épp a Trónok harca írójától többet vártunk, de valószínűleg a Dokik egykori főszereplője sem így képzelte a visszatérését. Összeszedtük az év legnagyobb képernyős csalódásait, amelyek között ugyanúgy vannak elvárást alulmúló produkciók, mint szimplán rossz, érdektelen, bénán megírt sorozatok.

Living Biblically

A. J. Jacobs humorista egy évig valóban úgy élt, hogy szó szerint ragaszkodott a Szentíráshoz, aminek köszönhetően életre szóló tapasztalatot szerzett – amit viszont talán nem pont a szitkom műfajában kellett volna megosztani a nézőkkel. Az alapszituációban természetesen rengeteg humor lehetett volna, hisz egy férfinak a bibliakori értékrenddel és eszközökkel kellett szembenéznie a modern világgal, az alkotók viszont annyira vigyáztak arra, hogy senkit se bántsanak meg, hogy teljesen elvették a helyzet élét, a poénok semekkorát sem pukkantak.

Insatiable

Ez volt az a sorozat, amely ellen már az indulása előtt több mint százezres tömeg tiltakozott, akiket aztán a képernyőn látottak sem győztek meg. Az IndieWire kritikusa egyenesen a Netflix legrosszabb saját gyártású szériájának nevezte; egyébként egy középiskolában játszódott, ahol a főszereplőt rengeteget piszkálták a túlsúlya miatt, amikor azonban sikerült lefogynia, egyből népszerűvé vált.

Splitting Up Together

Családi szitkomnak készült, egy kis csavarral: a központi házaspár ugyanis épp válófélben volt, de a gyerekek miatt nem költöztek szét, csak a közös házban igyekeztek kialakítani a privát terüket. Az alaphelyzet persze tartogatott némi humort, egy jó komédiához azonban túl depresszív volt, ráadásul a férj és a feleség figurája is kilencvenes évekbeli sablonokra épült.

The Resident

2017-ben a The Good Doctor megint óriási sikerre vitte a kórházas sorozatok műfaját, a The Resident azonban az égvilágon semmi újat nem tett hozzá ehhez a zsánerhez, felesleges újragondolása volt egy ezerszer bemutatott témának. A főhős itt is egy zseni volt, aki mindig a saját ösztönei után ment, a felettesei döntéseit is rendre megkérdőjelezte – csakhogy se karakteres, se szerethető nem volt, pusztán arrogánsnak és nagyképűnek tűnt.

Life Sentence

Lucy Hale-nek nem jött össze a második nagy dobás a Hazug csajok társasága után, a rákból hirtelen felgyógyuló csaj nyálas és banális története nem vonzott túl sok nézőt: az Egyesült Államokban csupán az első két epizódjával érte el az 500 ezret, a többit már annál is kevesebben nézték – ment is a süllyesztőbe egy évad után.