Ezek a sorozatok nagyot buktak 2018-ban

A sok izgalmas, remek tévésorozat mellett természetesen előfordultak jókora mellényúlások is 2018-ban: például a Sírhant művek és a Csajok alkotóitól vagy épp a Trónok harca írójától többet vártunk, de valószínűleg a Dokik egykori főszereplője sem így képzelte a visszatérését. Összeszedtük az év legnagyobb képernyős csalódásait, amelyek között ugyanúgy vannak elvárást alulmúló produkciók, mint szimplán rossz, érdektelen, bénán megírt sorozatok.

Camping (Kemping)

Forrás: HBO

Amennyire várhatták a Csajok rajongói az alkotók, Lena Dunham és Jenni Konner új projektjét, legalább annyira csalódhattak végül az érdektelen történetben. A Boston Globe kritikusa például azt írta, annyira unta a főszereplőt (akit Jennifer Garner alakított), hogy már alig várta, hogy felállhasson a tévé elől mosni és mosogatni.

A Camping-ben tényleg nem történt túl sok minden: a nyolc rész egyetlen hétvége alatt játszódott egy kempingben, a szereplők jóformán csak lófráltak és úszkáltak, miközben passzív agresszív módon keveredtek különféle konfliktusokba. Ráadásul a karakterek idegesítők voltak, amivel önmagában még nem is lett volna baj – csakhogy a készítők ennek láthatóan nem voltak a tudatában, és ahelyett, hogy kifigurázták volna őket, szimpatizáltak velük.

Here and Now (Itt és most)

A Sírhant művek és a True Blood – Inni és élni hagyni alkotójával, Alan Ball-lal szemben is bizonyára túl magasak voltak az elvárásaink, és mintha neki is azok lettek volna önmagával szemben: új sorozatába szinte mindent bele akart írni, amiből végül óriási katyvasz lett.

Forrás: HBO

Adott volt egy idősödő értelmiségi házaspár kapuzárási pánikkal, egy saját és három örökbefogadott gyerekkel, akik között fekete, ázsiai és egy meleg latin-amerikai is volt, miközben a fehér lányuk egy transznemű muszlim sráccal szűrte össze a levet – a lelki, szexuális és etnikai problémák mellett pedig még egy adag furcsa álmot és profetikus hallucinációt is kaptunk az arcunkba.

Hiába volt a remek szereplőgárda – a házaspár szerepében Holly Hunterrel és Tim Robbinsszal, a gyerekekében üdítő, friss arcokkal –, ők sem tudták megmenteni a túlvállalt sorozatot. A produkciót egy évad után el is kaszálta az HBO, csak egy jókora, értelmetlen cliffhanger maradt a végén.

Alex, Inc.

Forrás: ABC

Az ABC sem adott több esélyt Zach Braffnak, aki a Dokik után nyolc évvel vállalt újra főszerepet a képernyőn – valószínűleg ő sem ilyen visszatérésről álmodott. Az Alex, Inc.-ben egy középkorú férfit játszott, aki saját vállalkozást alapított, és mindezt egy podcast adásban dokumentálta – ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy csomószor csak azt láttuk, amint egy mikrofonba dumál, ennyi erővel rádiót is hallgathattunk volna.

Ráadásul egy hosszú egotrip keveredett az egész vállalkozásból, nemigen akadt ugyanis a sorozatban olyan karakter, aki ne tartotta volna zseninek a főszereplőt.

Nightflyers

A Trónok harca alapjául szolgáló regényfolyam írójának, George R. R. Martinnak a novellájából már 1987-ben készült film, a Gyilkos űrhajó, most pedig ugyanazt a történetet mesélték el újra, csak sokkal rosszabbul. A sztori amúgy egy földönkívüli életforma nyomában járó űrhajón játszódott, ahol a számítógép átvette az uralmat, és pokollá tette a legénység életét – amit nem először láttunk, de nem csak e miatt hiányzott belőle a feszültség.

Sweetbitter

A szériának az volt talán a legnagyobb erőssége, hogy rövid volt, az első évadja mindössze hat félórás részből állt. A főszereplője egy naiv lányka volt, aki a szülővárosából New Yorkba költözött, és ott elkezdett pincérnőként dolgozni. Nagyjából ennyit láttunk csak belőle, felszolgálta az ételeket, miközben ismerkedett a kolléganőivel, más nemigen történt ebben az amúgy is lassú folyású – és nem túl eredeti – drámában.

Lapozzon, folytatjuk a következő oldalon!