Kovács úr egy nap új testben ébredt

Alig kezdődött el a 2018-as év, a Netflix máris új sorozatokkal bombázza nézőit. Ezek közül az egyik legígéretesebbnek tűnő friss darab, a sci-fi, akció, thriller zsánert erősítő Altered Carbon.

Öröm néha nézni, de van baj

Az Altered Carbon talán legnagyobb erénye azonban mégis a látvány. A hatalmas neonreklámok, repülő autók, a felhőváros és a gettó közti kontraszt, valamint a túlexponált színvilág, egészen káprázatos összhangban állnak, ami különösen meglepő, lévén egy sorozatról, nem mozifilmről beszélünk. A képi világ és az általa kreált atmoszféra már-már a Szárnyas fejvadász univerzumát idézi, ennél nagyobb dicséretet pedig nemigen kaphat a sorozat, már ami a vizualitást illeti.

Tartalom szempontjából azonban hiába a remek kerettörténet és a komplex karakterek, az összkép messze van a tökéletestől. Ahogy haladunk előre a cselekményben és szépen lassan összerakjuk a kirakóst, egyes mellékszálak úgy esnek darabjaira. Olykor borzasztóan közhelyes csavarokkal és elcsépelt életbölcsességekkel dobálóznak, nem is beszélve a b-filmes áthallásokról.

Néha csalódnunk kell

A misztikumot, útkeresést felváltják a felszínes megoldások. Az igényesen felépített váz, végül egy olyan leegyszerűsített és gyenge megoldáshoz vezet, ami mindenképp csalódást keltő. Az izgalmak és az akciók valamelyest kompenzálnak, de bosszantóan kicsúszott a talaj az írók talpa alól. Így igen vegyes szájízzel állhatunk fel a végfőcím után.

Ettől függetlenül nem akarjuk senki kedvét elvenni a sorozattól, mert kétségtelenül egyedi élmény. Az élet tiszteletét boncolgató morális kérdések, a csodás látvány, a kendőzetlen naturalizmus és a feszült thriller elemek mind közrejátszanak ebben. A hibái ellenére is képes megfogni az embert és berántani ebbe az egyszerre taszító, mégis lenyűgöző cyberpunk világba.

Péter Zsombor