A Dallas Bobbyja nemcsak egy, hanem mindkét szülőjét elveszítette egy 1986-os incidens során, amikor két tinédzserkorú elkövető kirabolta Marie és Terence Duffy montanai bárját, a tulajdonosokat pedig lelőtte. Kenneth Millert és Sean Wentzet 75 év börtönre ítélték, Wentz azonban később elismerte, hogy egyedül nála volt fegyver, így Millert 2007-ben feltételesen szabadon engedték.
Az én álláspontom az, hogy már megbűnhődött. Úgy értem, akár börtönben van, akár nem”
– nyilatkozta Duffy, amikor arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy az egyik tettes kiszabadult. A színész egyébként többször beszámolt arról is, hogy buddhista hite is sokat segítette abban, hogy megbékéljen.
„Megdöbbenve vettem észre, hogy az érzelmeim között a rablók iránt érzett szánalom is megjelent. Nem vagyok egy hidegfejű, nemtörődöm ember. Szóval akkor miért is nem vagyok jobban feldúlva emiatt? Rá kellett jönnöm, hogy, minden eshetőséget figyelembe véve,
a szüleim mostanra már még akkor is halottak lennének, ha nem gyilkolják meg őket.
Minden szülő meghal” – mondta a sztár, aki a jelek szerint ugyanolyan tiszta szívű és megbocsátó, mint a nevével egybeforrt karakter.
A Jane's Addiction és a Red Hot Chili Peppers nevű együttesek révén ismert, de realityszériákban (Tetováló mesterek) és sorozatokban is (Kemény motorosok, Különleges ügyosztály) felbukkanó zenész 1983-ban, 15 évesen veszítette el az édesanyját, akit egy barátnőjével együtt a volt élettársa lőtt agyon Nyugat-Los Angeles-i otthonában.
A gyilkos, John Riccardi azóta zaklatta folyamatosan Constance „Connie” Navarrót, mióta a nő szakított vele, véres tette után pedig a férfi nyolc éven át bujkált sikeresen a hatóságok elől. Riccardit akkor sikerült kézre keríteni, amikor Navarro ügyével 1991-ben foglalkozott egy America's Most Wanted című bűnügyi riportműsor, amelynek lényege éppen az volt, hogy a nézők segítségét kérték a felderítetlen bűnesetekben.
Navarro édesanyjának esetében egy nézőtől kapott tipp valóban eredményre vezetett, így végül megtalálták és letartóztatták a gyilkost, akit először halálra, majd 2012-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. A zenész ekkor
elhatározta, hogy a szemébe néz annak a férfinak, aki elvette az anyja életét,
és aki minden bizonnyal őt magát is meggyilkolta volna, ha a vakszerencse nem úgy hozza, hogy az előzetesen megbeszéltek ellenére Navarro – elvált szülők gyermekeként – nem az édesanyjánál, hanem az apjánál tölti az éjszakát.
A börtön felé tartó külső és belső utazást a művész egy dokumentumfilmben örökítette meg, amit 2015-ben mutattak be Mourning Son (Gyászoló fiú) címmel. „Ez a film az édesanyám iránti szeretetem szellemében fogant. És hogy mi mindent nyertem vele, azt órákon keresztül tudnám sorolni. Kapcsolatokat, bizalmat, barátságot Todd Newman rendezővel, hogy
enyhült az a csapdahelyzet, amit az agy kényszerít ki, hogy tagadja a traumákat,
és hogy visszatértek az anyámmal kapcsolatos csodálatos emlékeim” – tárta fel a dokuval kapcsolatban Navarro, aki azt is elárulta, hogy ez a munka egyike azoknak, amikre a legbüszkébb az életében, és hogy „a barátok, a humor, a nevetés és a humorérzék segítségével volt képes túljutni a dolgokon”.
A folytatásért lapozzon!