Kellemes legyen, és ne fülsértő - A Petőfi Rádió új hangjai mesélnek

Nagy változásokon ment át a Petőfi Rádió, a megújulás jegyében új hangok erősítik az adót. Bogdányi Titanilla és Endrédi Máté az Origónak nyilatkozott az új munkáról.

Mire gondoltatok először, amikor jött a felkérés?

BT: Ez egy nagyon titkos dolog volt. Még én magam sem tudtam a castingon sem, hogy tulajdonképpen egy castingon vagyok, és hogy azért vagyok ott, mert voice-overt keresnek. Sőt, addig a pillanatig, amíg le nem ültünk Pető Zolival, nem is tudtam semmiről. Igazi sokként ért, fel sem tudtam fogni hirtelen, hogy mi történik.

Bogdányi Titanilla Fotó: Pályi Zsófia - Origo

EM: Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor Pető Zoltán főszerkesztő megkeresett, hogy legyek a rádió férfi hangja. Aztán arra gondoltam először, hogy ez abból a szempontból érdekes, hogy a Magyar Rádiótól két háznyira nőttem fel a Bródy Sándor utcában. Az is eszembe jutott, hogy be is jártam a Rádióba a Pesti Magyar Színiakadémia után Szalóczy Pál bemondóhoz, aki a szárnyai alá vett és szeretett volna rádióbemondót csinálni belőlem, ha fogalmazhatok így.

Aztán meg is kaptam a bemondói mikrofonengedélyt, de végül a szinkronban annyi elfoglaltságom lett, hogy túl súlyos kötöttségnek éreztem volna, hogy fix időpontban be kell járni a Rádióba. De azóta is mentoromnak tartom Szalóczy Palit.

Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Milyen kihívások elé állítja az embert, ha egy csatorna hangja?

BT: Másfajta közeg és munka, mint a szinkron. Nyilván olyan hangon kell szólni, hogy kellemes legyen, ne fülsértő. Meg kell találni a megfelelő hangszínt. Fontos, hogy ha az ember leül a tévé, rádió elé és te naponta negyvenhatszor bejelentkezel, átkötöd a műsorokat, zenéket, akkor ne zavarja a hangod, hanem kellemesen szóljon és szeressék hallgatni.

EM: A rádió más, mint a tévé. Úgy véltem, hogy viszonylag egyszerűen, nagyon nagy rutinnal fogom letudni ezt a feladatot, hiszen akár a Discovery által is már van gyakorlatom mindenféle műsorajánlók felmondásában. De kiderült, hogy a rádió más műfaj, hiszen nincsen kép, és ezért egy kicsit nagyobb feladat hárul a hangra, tehát az egészbe jobban bele kell menni lelkileg és hangilag egyaránt.

Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Mi volt az első, amit bemondtatok?

BT: Úgy emlékszem, a beharangozó volt. Egy nagyon kedves, szeretetteljes szöveg.

EM: A legelső a szlogen volt: Életed ritmusa.

Sokat szinkronizáltok. Miben hallhatják a nézők a hangotokat?

BT: Sok szappanoperát csinálok mostanában, meg persze a Simpson családot is, elkezdtük a 266. évadot... :) Lisát még mindig imádom, és nagyon büszke vagyok erre a munkára, szuper, hogy csinálhatom!

Endrédi Máté Forrás: Endrédi Máté

EM: Klasszikus értelemben véve nem „szinkronizálok", inkább főcímezek és narrálok, azt viszont ezer helyen és produkcióban. Ennek annyi hátulütője van, hogy az én nevem nem hangzik el, mint mondjuk Bogdányi Titié, hiszen én sorolom fel a szereplők nevét, a bemondó saját magát nem mondja be. Ez ebből a szempontból háttérmunka, nem a bemondó személyéről szól, hanem az információról, amit átad. Úgyhogy sokszor lehet hallani, kisebb etapokban.