Friderikusz Sándor: A televíziózás ott van, ahol én vagyok

Az RTL új műsorvezetője úgy véli, hogy a Legyen Ön is milliomos! fénykora óta sok év telt el, időközben jelentősen átalakultak a televíziózási szokások és elvárások is, így nem vett át semmit Vágó karakteréből. Egykor Fábry dolgozott neki, de úgy látja, szelleméből, egykor volt szellemességéből már semmi sincs jelen, csak a közöny és az unalom hömpölyög műsoraiban. Friderikusz az [origo]-nak elmondta, hogy szerinte ő mentette meg az előző Megasztár-t a szégyenteljes megsemmisüléstől, nem is a legnagyobb barátsággal vált el a TV2-től. A fiatalabb képernyősökről is beszélt, tovább kiderült az is, kibe fektetne pénzt, kit lát hatalmas tehetségnek.

Haragban vált el egykor az RTL-től, hosszan pereskedtek. Sok olvasónk akkor kisgyerek volt, nem is emlékszik, mi történt: felelevenítené röviden?

A konfliktus abból adódott, hogy 1998-ban azzal a feltétellel szerződtem az RTL Klubhoz, hogy egyrészt lesz egy vidám, szórakoztató műsorom, másrészt folytathatom a Magyar Televízióban évekkel korábban elkezdett Az én mozim című riportsorozatomat. A szórakoztató műsor gyorsan létrejött, ez volt a Meglepő és mulatságos. De Az én mozim folytatásáról senki sem volt hajlandó tárgyalni velem, a sürgető, érdeklődő telefonjaimat heteken át lepasszolták a tévécsatorna akkori vezetői. Olyannyira kicsinált ez a hónapokig tartó huzavona, hogy a Meglepő és mulatságos három adása után, tehát két hónappal az együttműködés kezdetét követően fel is mondtam a munkakapcsolatot az RTL-lel.

De mégis folytatta.

A Meglepő és mulatságos első adása 59,9 százalékos share-rel ment, azaz az akkor tévénézők majd 60 százaléka ezt az adást választotta. Ilyen nem volt azóta sem, vagy legfeljebb még egyszer! Bármilyen meglepő, a konkurens TV2 vezérigazgatója ebből az alkalomból ember nagyságú ajándékkosarat küldött nekem, így gratulált a párját ritkító nézettséghez. Ezzel egyidejűleg az RTL vezetése meg számon kérte, hogyan került a műsor vége-főcímébe kilenc szponzor. Szegény akkori vezérigazgatónak gőze sem volt, hogy írásos megállapodásunk van erről. Tehát egyik oldalon hatalmas sikert könyvelhettem el, a másik oldalon meg ment a számonkérés a szponzorok miatt, illetve Az én mozim kezdésének hónapok óta tartó elodázása. Ebből lett elegem, és ezért mondtam fel a megállapodást - az októberi induláshoz képest - már november végén. Ennek hírére ideutazott az RTL akkori belga vezérigazgatója, és egy elegáns étteremben próbált meg maradásra bírni. Amikor előadtam a sérelmeimet, egy keze ügyében lévő papírszalvétára ott az étteremben a következőket írta fel: "Az én mozim lesz az RTL-en!"

Magyarul?

Körülbelül ennyi volt a teljes magyar szókincse. Megállapodtunk tehát szóban az együttműködés folytatásáról. Mondanom sem kell, Az én mozim-ból továbbra sem lett semmi. Sőt, hogy biztosan folytassam és végigcsináljam az RTL-nek kiemelkedő nézettséget és horribilis bevételt hozó Meglepő és mulatságos-t, valaki a Klub vezetéséből megsúgta, azzal fognak további műsorgyártásra bírni, hogy a műsorok költségvetését nem adásonként kapom meg, hanem csak a szezon végén, azaz amikor már minden adást elkészítettem és leadtam. Na, ezzel végképp betelt a pohár! A soron következő adás kazettáját már csak úgy voltam hajlandó odaadni az RTL képviselőjének, ha készpénzben hozzák el a műsor költségvetését, és akárcsak a piacon, kicseréljük a terméket és annak az árát. Ők ezt megtagadták, mondván: a köztünk lévő megállapodás nem így szól. Mit volt mit tenni, hónom alá csaptam a műsort tartalmazó kazettát, hazamentem, ittam pár pohár whiskyt, majd lefeküdtem, és reggel úgy ébredtem, hogy a mellkasomat összevissza nyomta a kazetta. Mondanom sem kell, ma már persze én is nem kevés kritikával tekintek egykori önmagamra.

Tíz évig ment a per, ezért is furcsa, hogy az RTL megkereste önt egy műsorral. Nem így látja?

A pereskedés legelején 320 milliót követelt tőlem az RTL Klub, mint elmaradt hasznot plusz kártérítést, ami tényleg a vicc kategóriájába illett. Ezt az összeget aztán maguk szállították le 240 millióra, nyilván, mert belátták, hogy ezt a magas követelést képtelenek lesznek bizonyítani. Jogerősen - úgy emlékszem - 220 millió forintot ítélt meg az RTL Klubnak a Fővárosi Ítélőtábla anélkül, hogy az ügyet előadó bírónak bármiféle fogalma lett volna a televíziós és reklámiparról, sőt magáról a tényállásról is. Végigültem a bírósági tárgyalásokat, és máig nem felejtem el, hogy a három bíró közül az egyik, egy bírónő a tényállás ismertetése közben például többször elaludt, beleesett a feje szinte az ölébe, az ügyet előadó bíró pedig a szezont a fazonnal keverte össze. Ezt az abszurditást látva fordultunk felülvizsgálati kérelemmel a Legfelsőbb Bírósághoz, ahol - hál' istennek - az ügyünk egy roppant értelmes és lelkiismeretes bíróhoz került, akinek volt türelme beleásni magát a részletekbe és volt esze felfogni mindazt, amiről ez az egész szólt. Közel tízévnyi pereskedés után a jogerős határozat - a kezdeti 320 milliós követeléshez képest - mindösszesen 40 milliót ítélt meg az RTL Klubnak, ily módon a csatorna nagy arányban pervesztes lett, a 20 milliós perköltséget is nekik kellett állniuk. És bár a Friderikusz Produkció volt az alperes, őt kötelezték a kamatokkal együtt csaknem 104 millió forint megtérítésére, én személyemben átvállaltam a cég tartozását, és időben ki is fizettem ezt a horribilis összeget a tévécsatornának. Anélkül, hogy szobrot szeretnék állítani magamnak (bár megérdemelném!), arra nyomatékkal felhívom a figyelmet: ma Magyarországon száz fizetésre kötelezett cégből százegy nem teljesít, arra hivatkozva, hogy nincs pénze és vagyona, mert egy hosszan tartó pereskedés végére kiürítik a tulajdonosok. Mi nem ürítettük ki a tíz év alatt a Friderikusz Produkciót, csak úgy alakult, hogy amikor az RTL után átszerződtem a TV2-höz, annak akkori vezetője azt kérte, hozzunk létre egy új vállalkozást, mert ő nem szeretne a konkurenciával pereskedő céggel együttműködni.

Ezért lett új cége?

Így jött létre a TV Pictures, és további megrendelések híján így sorvadt el a Friderikusz Produkció. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy ha nem szerettem volna kifizetni a 104 milliót, jogszerűen akár ezt is megtehettem volna, hiszen tényleg egy fillér sem volt a számlánkon. De én jogtisztelő ember vagyok, akinek ráadásul az is eszébe jutott, hogyan fogok a jövőben jogról meg igazságról papolni a tévé képernyőjén, ha magam kibújok a fizetési kötelezettség alól, még ha ez jogilag nem is lett volna ominózus. Tehát nehéz szívvel, de befizettem 104 millió forintot Európa legnagyobb médiavállalkozásának. Sem előtte, sem azóta nem volt még eggyel kisebb nagyságrendben sem hasonló kártérítés a hazai televíziózás történetében. De mert nekem volt pénzem, velem példát lehetett és kellett statuálni. Nem mentem tönkre, noha valami ilyesmi lehetett a céljuk!

Meddig tartott még a harag?

Hosszú évekig nem álltunk szóba egymással, mígnem két-három éve közvetlen kollégáimmal karácsony előtt elmentünk ünnepelni egy étterembe, ahol egy másik asztalnál ott ült Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója. Egyszer csak hozott a pincér egy üveg bort azzal, hogy boldog karácsonyt kíván ezzel nekünk Gerkens úr. Természetesen elfogadtuk. Egy-két órával később én is küldtem egy kör italt az ő asztaltársaságának, mire Dirk odajött az asztalunkhoz, és 11-12 év után koccintottunk, és röviden szót váltottunk. Ezzel a pillanattal temettük el a múltat. Aztán többször összefutottunk, és egyre gyakrabban beszélgettünk is.

Most hogyan történt a megkeresés, ki hívott kit?

Dirkkel jó egy éve beszélgetni kezdtünk műsorokról, ebbe kapcsolódott be Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója is, de leginkább a tervbe vett csatornájukról, az RTL2-ről, annak struktúrájáról és műsorairól folyt a szó. Egyszer csak Péter előállt azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha tavasztól én vezetném a Legyen Ön is milliomos! adásait. Mivel nem vagyok a tévés vetélkedők lelkes híve és nézője, nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget a felvetésnek. Aztán amikor újból szóba hozta az ajánlatot, kértem két nap gondolkodási időt. Körülbelül ennél a fázisnál tartottunk, amikor a takonylapok, azaz a bulvársajtó máris tudni vélte, hogy a műsort én fogom vezetni, és adásonként 500 ezer forintot kapok, sőt, hogy hangulatot keltsenek még annak előtte, hogy bármi elkezdődött volna, azt is kiszámolták, napi négy felvétel esetén akár kétmillió forint is lehet a napidíjam.

Ez messze áll a valóságtól?

Ezt látva írtam is egy vicces sms-t Kolosi Péternek, azzal, hogy az újságokban olvasható gázsi rendben van, elfogadom. Mondanom sem kell, a műsorvezetésért később megajánlott összeg és a lapokban tényként kezelt díj köszönőviszonyban sincs egymással, töredéke az előbbi az utóbbinak! Azt hiszem, életemben először voltam olyan nagyvonalú, hogy azt mondtam az RTL programigazgatójának: fizessen annyit, amennyi nekik még nem megerőltető, és ne a stábtagok honoráriumát nyirbálják meg az én gázsim miatt. Ennek az óhajomnak az első fele biztosan teljesült...

Mennyi kapott végül? Alku volt?

Erről nem beszélhetek, de maga sem beszél arról, hogy mennyiért írja ezt az interjút! Annyit azonban elárulhatok, alkudozás nem volt, amilyen összeget felajánlottak, első szóra azt fogadtam el. A szerződéskötés így is eltartott több mint egy hónapig, már-már úgy tűnt, talán meg is hiúsul az egész, ahogy hallottam, már elkezdték keresni a következő műsorvezetőt, mert abba azért nem voltam hajlandó belemenni, hogy gyakorlatilag anyukám és apukám egy személyben az RTL legyen.

Hány részt vettek fel?

Sokat, de a munka úgy kezdődött, kértem két próbanapot, hogy egyáltalán kiderüljön, megy-e nekem ez a műfaj. A próba végeredménye már tudható: a Legyen Ön is milliomos! szerdán este indul, és nyárig hetente egyszer, mindig szerda esténként lesz látható az RTL Klub műsorán.

Mit vesz át Vágótól?

Mivel én annak idején legfeljebb egy-két adást láttam a Vágó István vezette Legyen Ön is milliomos!-ok közül, természetesen most megnéztem többet is belőle. Arra jutottam, hogy olyan okos, tanáros, mindig mindent tudó műsorvezető nem akarok lenni, mint amilyen Vágó volt. Ráadásul a Legyen Ön is milliomos! fénykora óta sok év telt el, időközben jelentősen átalakultak a televíziózási szokások és elvárások is, tehát én ezt sokkal inkább szórakoztató műsornak fogom fel, semmint vetélkedőnek. Ráadásul én már azzal a luxussal élek, hogy csak akkor tudok valaminek megfelelni, ha az engem is érdekel és szórakoztat. Így aztán sokkal többet beszélgetek a műsorokban a játékosokkal, mint elődöm, hiszen a felvételek során számtalan érdekes emberrel volt szerencsém megismerkedni, akinek érdekelt az élettörténete is. Viccesre is vettem a figurát, sokat bolondozok, még akciók is vannak a műsorban, tehát olyan lett ez a most kezdődő széria, amelyben én kiválóan érzem magam, ez látszik is a képernyőn.

Ez a kvíz eddig nem a humorról szólt. Milyen játékosok érkeztek?

A szerkesztők nagyon jól válogattak a jelentkezők közül. Volt például egy hölgy, akinek 46 milliós tartozása van, ezt valamelyest csökkentendő jött el játszani a műsorba. Vele természetesen nem szórakoztam, sőt annyira segíteni próbáltam, hogy még hipnotizáltam is, csak találja meg a jó választ, vigyen minél több pénzt haza. Vagy az egyik adásban egy olyan különös fiatalembert hozott a sors elém, aki - nézőként - ha erdőt és vadat látott a tévében, rögtön elsírta magát. Miközben nagy tudásúnak ígérte őt az előválogatás, már az első kérdésnél elakadt, nem tudta folytatni a "Hej, Dunáról fúj a szél..." kezdetű közismert dalt. Mit volt mit tenni, benyúltam a zsebembe, és odaadtam neki az első helyes válaszért járó ötezer forintot, csak hogy továbbmenjen. Szóval sok a móka, kacagás az adásokban, miközben azért maradt a kvíz komolyabb része is. Remélem, a közönség is nagyon fogja szeretni a műsornak ezt a legújabb kori változatát!

Vágóval milyen a viszonya?

- Nem vagyunk semmilyen viszonyban, de persze ha találkozunk, köszönünk egymásnak. Pár éve, amikor a Friderikusz most ment az ATV-n, Vágó annak törzsnézője volt, legalábbis arra következtettem abból, hogy alkalmanként küldött egy sms-t és gratulált egyik vagy másik interjúmhoz. Tiszta fejjel tudom és hirdetem is, hogy Magyarországon Vágó István a "játékmester", de senki ne vegye szentségtörésnek, az én kedvencem mégis Egri János, aki annak idején a Magyar Televízióban kedvesen, fanyarul, de roppant szórakoztató módon vezette a saját játékműsorait. Nekem ő a játékprofesszor Magyarországon.

Amikor Fábry megkapta ezt a műsort, mindenki fanyalgott, hogy Vágóval volt az igazi. Nem tart attól, hogy a Milliomos Vágóhoz nőtt hozzá?

- Nem tartok tőle. Bár a baráti körömben is néhányan eltanácsoltak attól, hogy beleüljek a Legyen Ön is milliomos! székébe, de aztán amikor csöndes magányomban végiggondoltam, hogy valójában milyen képességem is hiányzik hozzá, nem jutottam sokra. Ezen az alapon Az én mozim után nem lehetne lírai riportműsorokat készíteni senkinek a televízió képernyőjén, vagy a Híradó-t sem vezethetné soha többet senki más, csak Ipper Pál. Szerintem ezek a barátaim első zsigeri indulataikra hallgattak, amikor eltanácsoltak, magyarán arra, hogy ha ők nincsenek képernyőn, esetleg én se legyek. Egyébként a felvételek első két napján jelen volt a stúdióban a Legyen Ön is milliomos! angol jogtulajdonosának képviselője, aki odavolt ettől a vicces változattól, és nem hogy nem kérte rajtam számon az eredeti formátumot, de még gratulált is ahhoz, hogy volt merszem ekkorát változtatni a kereteken.

Állítólag Vágónak ajánlotta előbb az RTL a visszatérést, a Milliomos-t. Erről mit gondol?

- Hallottam róla, de nem tettek tönkre ezek az előzmények. Vágó a Story TV-t választotta, megértem a döntését, hiszen ő már több évtizede álmodik arról, hogy valahol, bárhol megvalósíthassa a saját játékötletét. Sok sikert kívánok hozzá, ahogy - gondolom - ő is sok sikert kíván nekem ehhez a megújult Legyen Ön is milliomos!-hoz!

Ön nehéz ember hírében áll, ráadásul eddig mindig saját stábbal dolgozott. A Megasztár-t ne vegyük ide, ott zsűritag volt. Hogyan tudott együtt dolgozni olyan emberekkel, akiknek nem ön volt a főnöke?

Én már rég lehiggadtam, valószínűleg azért, mert megcsináltam mindent, amit a hazai televíziózás körülményei között meg lehetett csinálni. Ez a műsor nekem már csak hab a tortán. Olyan nyugodt voltam a felvételek során, mint az öregek napközijében a napra kitolt nagypapa, higgadtan tűrtem, és figyeltem minden fejleményt, hiszen nem én voltam a felelős a játékosokért, nem nekem kellett egyeztetni stylistot, fodrászt és sminkest. Ez az energia mind-mind maradt a műsorvezetésre. Talán ettől is tudtam olyan könnyed, fesztelen és tréfás lenni. Lehet persze, hogy az első-második adásban még látszik rajtam némi idegességféle, de a harmadik-negyedik műsor már tényleg olyan lesz, amilyennek legmerészebb álmaimban sem reméltem.

Nem ordibált stábtaggal, hogy rossz a fény, vagy innen-onnan ne vegyék fel?

Senkivel nem ordibáltam, egyébként a legendával ellentétben korábban sem volt gyakori szokásom a hangoskodás, de itt az RTL-nél olyan jól kiképzett, professzionális csapatot találtam, hogy ihaj. A véletlen hozta úgy, hogy például megismerkedtem egy olyan főszerkesztővel, Nyári Gáborral, aki az átlag televízióst legalább húszszorosan felülmúlóan értelmes, mi több, nagyon művelt és tájékozott és még készséges is. Nem is értem, hogyan tévedt a televíziózás világába! De a műsort irányító producer is profi, mint ahogy az RTL Klub kreatív csapatában is csupa olyan szakember ül, akiket mintha az egykori Friderikusz-istállóban én képeztem volna ki, miközben korábban egyikük sem dolgozott mellettem. Ezt az egész csapatot Kolosi Péter hozta össze, és ez elvitathatatlanul az ő érdeme. Például arra is jó volt ez a felvételsorozat, hogy közelről beláthattam, sok tekintetben tőlük piacvezető az RTL Klub.

Mi szükség volt végül is elvállalni a műsort, ha nem a pénz, nem a formátum szeretete vitte rá?

Fején találta a szöget, ugyanis "szükség" biztosan nem kényszerített arra, hogy elvállaljam a műsort. Tévézés nélkül is jól elvagyok a bőrömben, két és fél éve sokat sportolok, még többet utazom, és mi tagadás, élvezem a kiegyensúlyozott, harmonikus életemet. Sokan mondják, ez látszik is rajtam. Végre évek óta sokat olvashatok, rengeteget járok színházba, kiállításokra és koncertekre, itt és Európa-szerte, találkozom mindazokkal, akiket az évek során elhanyagoltam, de tisztelek és szeretek.

Nem volt képernyőéhsége?

Egy csöpp se! Ha rajtam múlik, én már elmentem volna nyugdíjba. De persze most az sincs ellenemre, hogy "felelőtlenül" ott sütkérezzem a reflektorok fényében.

De pont ezért: aki sokat volt képernyőn, nyilván visszavágyik rá.

Szoktam mondani, háromféle embertípus létezik: az ilyen, az olyan és az amolyan. Én valószínűleg az "amolyanok" csoportjába tartozom, mert egyáltalán nem viszketett semmim, hogy ismét képernyőn legyek. Természetesen, ha az amerikai NBC vagy az angol BBC képernyőjéről tűntem volna el, olyan értelemben idegesítene a dolog, hogy kimaradok valami fontosból. Azonban a magyar televíziózásból kihalt a kiszámíthatatlanság és a szellemi izgalom, a mai műsorok többsége gyöngécske utánzata mindannak, amit én és számos, ma már méltatlanul mellőzött szaktársam az elmúlt évtizedekben képernyőre vihettünk, tehát semmiféle hiányérzet nincs bennem. Pár hete épp az RTL Klub vezérigazgatója, Dirk Gerkens elmerengve mondta nekem: "A televíziózás szempontjából azok voltak a jó idők, Sándor, amikor még te sokat dolgoztál!" Érdekes, hogy ő mondja ezt, aki a műfajt egészen más helyzetből látja, mint én.

Sok évig nem tévézett: vállalkozásai vannak?

Ímmel-ámmal működő vállalkozásaim vannak, de inkább az a jellemző, hogy befektettem számos iparágba, ezekkel a befektetésekkel kevesebbet kell foglalkoznom, mintha aktív vállalkozó lennék. De ahogy mondtam, én már kidolgoztam magam egy teljes életre. Bár amikor ott ültem a Milliomos felvételein, és ismét megéreztem az erőt és a lendületet, valami olyasmi villant át agyamon, mintha ezzel az egésszel új fejezet kezdődne a televíziós életemben. Egyébként az RTL-es vezérkar több Legyen Ön is milliomos! felvételén jelen volt, láttam az arcukon a megrökönyödést, hogy tudniillik egy talán már leírt, de újratöltött, valóságos televízióst látnak működés közben, azonban jól látszott az elégedettségük is, amelynek azóta egyébként hangot is adtak.

A Megasztár-tól, TV2-től amúgy békében jött el?

A TV2 programigazgatója állítólag megorrolt rám, amikor az egyik élő adásban - a vele való egyeztetés nélkül - azt kezdeményeztem, hogy az X-Faktor és a Megasztár közül valamelyik költözzön át péntekre, hiszen az mégis csak furán veszi ki magát, hogy a nézők kárára konkurál a két kereskedelmi tévé egymással. Szegény TV2-s programigazgató úgy érezte, ezzel az ő hatáskörébe piszkáltam bele. De talán azóta már felfogta, hogy ezzel az ő műsorukat, a Megasztár-t megmentettem a szégyenteljes bukástól és megsemmisüléstől. Tulajdonképpen ki kellett volna tüntetnie engem ezért a valóban nem egyeztetett jócselekedetemért!

Fábry egykor a gegcsapata tagja volt: jóban vannak?

Évek óta nem találkoztunk, nem is beszélünk egymással. Pedig életem egyik fontos része volt, de ennek vége, könnyen lehet, hogy örökre. Nekem ő olyannak tűnik, mint akinek a lelkét és agyát elvitték az ufók, és a belső berendezést kicserélték, csak a karosszériája maradt a régi. Bár elnézve őt, már az sem a régi... Ahányszor bele-belepillantottam az adásaiba, csak a kiüresedett tekintetét láttam, olyan ő, aki már nincs is ott, ahol egyébként fizikailag jelen van, ami nem tudom, hogy az érdeklődés hiányával vagy mi egyébbel magyarázható. Egy ember, aki több mint tíz éve a show-iban úgy gyakorolja a riporterkedést, hogy ez alatt a több mint tíz év alatt sem tanulta meg a riporteri szakma minimumát sem. Ahelyett, hogy azt csinálná, amihez ért, és csak vicces monológot mondana maximum egyórás adásban, tovább erőlteti ezeket a se füle, se farka interjúkat, amelyekben Fábry szelleméből, egykor volt szellemességéből már semmi nem érhető tetten, csak a közöny és az unalom hömpölyög égig rajtuk. Igazán sajnálom, hogy egy ilyen korszakos tehetség így fejezi be, pedig Fábry egyetlen műfajban olyat tudott, amit senki sem, magamat is beleértve.

Új műfajt próbál: mely témakörökben bukna el hamar egy tévés kvízben?

Valószínűleg sokban, legalábbis ahogy a felvett műsorok kérdéseit elnéztem. De én természetesen nem állítom azt, hogy előzetesen egyetlen kérdésbe sem vagyok beavatva, még ha az alap- és középkategóriás kérdések dolgában nem is lenne sok izgulnivalóm. Miután a fokozott nehézségű kérdések zömét előzetesen megosztották velem a szerkesztők, volt lehetőségem utánuk olvasni, és esetleg plusz ismerettel bővíteni a játékosok és a nézők tudását. Ily módon az a néző sem jár rosszul, aki továbbra is a klasszikus műveltségi vetélkedőt keresi a Legyen Ön is milliomos!-ban.

Voltak tévés ajánlatai az elmúlt években?

Nem nagyon, mert - mint mondtam - magam sem kerestem a lehetőségeket. Jó egy éve persze leültünk tárgyalni a Sanoma vezetőivel, hogy a Story 5-ből - az én kezdeményezésemre - csináljunk egy úgynevezett FRIDERIKUSZ TÉVÉ-t. A hazai piacon mindenképpen úttörő vállalkozás lett volna ez, de mert az ottani döntnökök arcán nem láttam túl nagy a lelkesedést az első tárgyaláson sem, csalódás nélkül lemondtam a további egyeztetéseket.

Nem is lett semmi a közös munkából?

Nem, de meggyőződésem, hogy rosszul döntöttek. Amikor majd esetleg rövid időn belül másutt fogják látni ezt az ötletemet megvalósulni, fogják bánni, hogy az üzleti reflexeikre hallgatva kiengedték a kezükből az aranytojást tojó tyúkot. Egyet biztosan tudok: a televíziózás máig ott van, ahol én vagyok, hangozzék ez akármilyen szerénytelenül is.

Vannak még műsortervei?

Ó, rengeteg! Az elmúlt hároméves szabadságom első periódusát azzal szórakoztam végig, hogy minden héten papíron kitaláltam legalább öt-hat műsort, ezeket költségvetettem, majd írtam hozzájuk realizálási tervet, és ezzel már ki is elégültem. Tulajdonképpen a BBC-t is évekre ki tudnám szolgálni ezzel a több tucat műsorötletemmel, ha rászorulnának, amit persze kötve hiszek. De most nem ez a fontos, hanem hogy a Legyen Ön is milliomos! nézett, sikeres műsor legyen. Aztán ha már az ember betette lábát egy ajtón, abból még bármi kisülhet.

Tegyük fel, hogy indul új műsora mondjuk jövőre az RTL2-n. Nem lenne frusztráló azt lesni naponta izgatottan, hogy 4 vagy 5 százalékot ért el?

Nézze, akinek az életében már volt 93 százalékos közönségaránya, és egyetlen műsorát 6,2 millióan látták (ez volt, amikor Jockey a Dallas-ból személyesen megjelent a Friderikusz Show-ban, hogy a további világsztárokról most ne beszéljek), de a többi műsorát is rendszeresen 5-5,5 millió ember követte, nos, az már rég nem lohol betegesen a nézettség nyomában! A mai televíziósok a fél életüket odaadnák, ha az éveken át sugárzott valamennyi műsoruknak összesen lenne annyi nézője, mint nekem volt akár egyetlen programommal is.

De ez olyan lenne, mintha egy egykori jó futó csak lassan poroszkálna.

Ugyan nem értem a hasonlatát, de fogadjuk el, hogy találó! De mondja meg, kérem, miért akarna az ember ötször olimpiai bajnok lenni, ha már legalább háromszor az volt? Elég egyszer is a legjobbnak, vagy hogy korszerűen mondjam: a legnézettebbnek lenni. A mai televíziósok sorából egyedül Hajós Andrást sajnálom, amiért ő nem kap a tehetségének kijáró önálló műsort és szereplési lehetőséget.

Jónak tartja?

Elementáris tehetségű ember, az utóbbi tíz évben biztosan nem tűnt fel Hajóshoz akárcsak hasonlítható tehetségű ember sem a hazai televíziózás világában. Én például a Heti hetes-t csak miatta nézem, ha tehetem, és itthon vagyok. Azt a műsort is a vállán viszi Hajós, és pont annyira pótolhatatlan, mint - ugyan más értelemben - pótolhatatlan Verebes István is a Heti hetes-ből. De Hajósra visszatérve, ilyen sziporkázó, intelligens humorú embert élőben én biztosan nem láttam. Hofi nagyságrendű ő, csak kevésbé populáris. Neki már rég kijárna egy önálló tévéshow, amire persze tévés vezetők mindig azt hajtogatják, hogy volt neki olyan a TV2-n, de megbukott vele. Egyrészt az már jó régen történt, másrészt pedig okosan kellene belőni, hogy milyen időpontban és milyen típusú műsorral jelentkezzen. Esküszöm, én még pénzt is fektetnék abba, hogy a képernyőn önálló produkcióval állhasson elő Hajós András!

Hajós beül zsűrizni a Csillag születik-be, Sebestyén Balázs kap sok műsort az RTL-en: róla mit gondol?

Ő korunk terméke, nincs vele semmi baj, bár, ahogy a legtöbb ifjú szaktársamra, Balázsra is ráférne, hogy valaki utat mutasson neki a rengetegben, ahol az ember, bizony ebben a korban könnyen el tud tévedni, és ha nincs jó mentora, képes elhinni önmagát. Tudom ezt korábbi önmagamról. Balázs, Lilu vagy akár Ördög Nóra, azaz az RTL mai sztárjai szerintem alig tudnak valamit arról, hogy szakmailag ők most jók, közepesek vagy rosszak, hiszen ha a programok, amelyeket vezetnek, nagyon nézettek, könnyen bedőlnek annak, hogy ez az ő sikerük, miközben a műsorok, amelyeknek vezetését rájuk bízzák, többnyire csak legfeljebb konferálást igényelnek tőlük, akárcsak egy bemondótól. Attól tartok, ezeknek az egyébként már középkorúvá érett fiatalembereknek manapság nincsenek mestereik, mentoraik, de legalább olyan emberek, akik az ő szemükben szakmailag autentikusak.

Mondana konkrét hibát?

Mondok egy példát: a minap néztem a Való Világ-ot, melynek soros epizódjában, amikor a régi villalakók visszaköltöztek a maradék négy emberhez, hirtelen lelepleződött, hogy Veronika, aki egyébként jó ideje Cristofellel jár, egyik este ott aludt az őt kitartóan csábítgató Péternél. A konfliktus a három ember között nem várt hirtelenséggel kirobbant, ebbe beavatást nyertek a soros epizód nézői. Jött Balázs, mint a bejátszásokat összekötő műsorvezető, és szokásos tréfálkozásával ütötte el ezt a kínosan kellemetlen konfliktust. Tehát úgymond bulvárosan oldotta meg a dolgát, miközben egy-két jól célzott mondattal akár taníthatta volna is a nézőket, mégpedig arra, hogy bizony életszerű az olyan helyzet, amikor a férfi, ha nem törődik a párjával, a riválisa karjába kergeti az egyébként hőn szeretett asszonyát. Természetesen nem is ilyen elvágólagosan kellett volna ezt kimondania, de illett volna meditálnia az adott szituáción, szerintem. Ezt a lehetőséget Balázs azonban kihagyta. Pedig egy tévéműsor akkor jó, ha többrétegű: szól a felszínnek, ez a bulvár, de szól annak is, aki nem a maga konkrétságában szereti követni a történéseket, hanem valami általánosabbat is remél a doboztól, amelyet televíziónak hívunk. Ez avatja a műsorközlőt műsorvezetővé. Nos, ezeket már senki nem tanítja meg korunk korszerű tévésztárjainak, és ez bizony látszik is, és hiányzik a képernyőről.

Bár képernyőn nem volt egy darabig, de könyvben igen, Bárdos András a Show-ban önt néven nevezi, visszatérő figura. A karakterben magára ismert?

Épp Amerikában tartózkodtam, amikor megkaptam a kéziratot Bárdos Andristól, és érthető okokból ott csak azokat a részeket olvastam el, amelyek rólam szóltak. Mondhatom, az a figura egy kicsit sem vagyok én. Egyébként Andrist próbáltam lebeszélni arról, hogy élő, hús-vér szereplőket fikcióba helyezzen, de mert talán ő úgy gondolta, hogy ezzel új műfajt teremt, lebeszélhetetlen volt erről. Csodálkozom is, hogy még senki nem perelte be emiatt. Gyorsan hozzáteszem, mert az íráson nem érződik: most csak tréfálok, nehogy András ebből messzemenő következtetéseket vonjon le!

Korábban sokan összejártak a médiából. Megvan még a baráti társasága?

Néhány szaktársammal össze-összejárunk, de ma már inkább civilek a barátaim. És sokat vagyok egyedül, de gyerekkorom óta szeretek egyedül lenni. Ami meg a kollégáimat illeti, mi tulajdonképpen sok kis önálló sziget vagyunk, akik egymástól függetlenül létezünk. Manapság jó, ha köszönőviszonyban vagyunk egymással.