Kereszty Gábor: Trendkövetőek a magyar tévék

A TV2 volt vezérigazgatója alelnöknek ment Müchenbe, a ProSiebenSat1 csoporthoz, ezzel a lendülettel 2007 őszétől el is tűnt a hazai sajtóból. Sokan nem is tudják, de tavaly ősszel hazajött, azóta pedig vendéglátásból él. Ennek ellenére persze van véleménye a jelenlegi tévés állapotokról, szerinte kevés a kockázat, inkább a licencműsorok mennek. A celebes főzőshow-kat nem ítéli el, a volt Interaktív-főnökkel, Sváby Andrással összejár, a csatorna új vezérével, Várdy Zoltánnal viszont nincs kapcsolata.

Nézzük a jelenlegi magyar tévés kínálatot! Nem fáj önnek, mint a Napló egyik régi tagjának, hogy egy német krimi veri hétről-hétre?

- A Napló-t indulástól csináltunk Svábyval, a műsor minőséget képvisel, bár lehet bulvárral vádolni. Szerintem az sem tragédia, ha leveri egy autós-üldözős sorozat. A Cobra 11-jelenség különben akkor indult, amikor én még ott voltam. Az RTL évekig nem nagyon talált fogást a Napló-n, de végül talált fegyvert. Tudni kell, hogy a televíziózás mára nagyrészt automatikus, az emberek mechanikusan ugyanazt a gombot nyomják be a távkapcsolón, és sokan maradnak is a csatornán egész este. Az RTL 1997, tehát indulása óta nagyon következetesen építi nézői bázisát, akkor a fiatalabb nézőkre számított, akik most a 18-49-es célcsoport magvát jelentik. A szappanopera nélkül ugyanakkor nem élhet meg nagy kereskedelmi tévé, ezt felismerte az RTL, de erre a TV2 késve reagált, ami hátrányt jelent máig. Tegyük hozzá, hogy helyi gyártású műsorra kevesebb pénz volt akkor is a csatornánál, mint a riválisnál.

Mintha az RTL rugalmasabban reagálna a nézői igényekre. De korábban is úgy tűnt, hogy ott nem futtatnak hosszan eleve elbukott műsort, szemrebbenés nélkül lekapják.

- Szerintem most is rugalmas mindkét nagy csatorna, sőt, szerintem túlságosan gyorsan is reagálnak. Mivel sokkal többet fogyaszt a magyar néző, egy-egy formátum itthon hamarabb elfárad. Sokan nézik a tévét, és ugyanazt a csatornát, adott formátumot, nagy dózisban. Magyarországon egy szezon vagy kettő tud lemenni egy műsorból, utána el kell dobni, miközben sok más országban három év is van benne. Persze vannak kivételek, mint a hosszú évekig futó szappanoperák, vagy néhány kvízműsor. A Big Brother viszont máshol a mai napig fut, akár tízedik évaddal, itt hamar kipukkadt.

Korábban sem intellektuális szárnyalásukról ismertük a kereskedelmi tévéket, de volt időszak, amikor főműsoridőben a mégiscsak a valamennyire gondolkodásra késztető Multimilliomos ment Vágó kvíze ellen. Most pedig az egyik tévén Pákó szerencsétlenkedik a konyhában, a másokon egy c-kategóriás, volt pornós kotyvaszt levest.

- Ma már nem vagyok felelős a TV2-ért, a tartalomért, de vezetéstől független, hogy egy kereskedelmi tévé voltaképp üzlet, csak a nézőkért folytatott versenyről szól. Miközben a médiának persze elég nagy felelőssége van, egy erkölcsi, etikai szintet tartani kell. Szerintem a főzőműsorok nem buknak át ezen, olyanokat mutatnak, akikre kíváncsiak a nézők. A reggeli műsorok is ismétlik az embereket, minden héten van Pákó és Kiszel Tünde, mert ők hozzák a nézőket.

Ez a jövő?

- 1997 óta a nézettségi harcban a kereskedelmi tévék folyamatosan tolódnak a bulvár felé, de mindig voltak arányok, még 2001-2002-ben is. Ez a hígulás világszerte trend, a tévé megy a könnyebb ellenállás felé. Ami a nézőknek kell, azt adja nekik. Ha műsortípusokat kellene egymás ellen tenni, ugyanabban a sávban, akkor más lenne a helyzet, de akkor nem beszélhetnénk szabadversenyről. Hogy fél hétkor vannak a hírműsorok az RTL-en és a TV2-n, az magától alakul így, és jó, hogy egy híradónak nem kell megmérkőznie egy reality-vel. Ha például lenne egy-egy kulturális műsor ugyanabban a sávban a két nagy kereskedelmin, akkor a csatornához hű nézők maradnának ott, és azt néznék.

És elbulvárosodna a kulturális műsor is, látványra menne, mint a Magellán, ahol bikinis celebekkel vizsgálják a termálvizek hőfokát.

- A Magellán valóban tudományos magazin volt, de populáris témákat dolgozott fel. De ha Discoveryre és a National Geographicra kapcsol az ember, akkor látja, hogy a szeretett műsorok mögött ott a tudományos háttér, de minden be van csomagolva egy mai, látványos mázba. A mai vetélkedők például ezért jók, kell némi tudás is, meg szórakoztatnak is közben.

Televízióban nem dolgozik többet?

- Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom. Ez az én szenvedélyem és szakmán, csak ez egy borzasztó pici piac, sok lehetőség nincs. A skandináv műsorgyártók néha keresnek, tanácsot adok kelet-európai ügyekben, de ezek valójában kis dolgok.

Kapott mostanában állásajánlatot?

- Nem, de nem is mentem utána. Sokan nem is tudják, hogy itthon vagyok.

Marad a vendéglátás?

- 1992-ben Párizsban voltam a Magyar Rádió tudósítója, a város tele volt és van kávéházzal, bárral, étteremmel, ilyen hangulatos helyeken dolgoztam. 1994-ben aztán Bánó András hívott az Objektív-be, annak megszűnése után úgy tűnt, a médiában kevés munka akad, így francia haverommal nyitottam egy helyet, hogy megtaláljam az elveszett közeget. Aztán azt eladtam, utána nyitottam a Két szerecsent, ez 11 éve működik, pótolja a Párizsban elveszett atmoszférát, kávéházi hangulatot. Amúgy mindig van valaki, akivel megosztom az üzletet, miközben több helyet üzemeltettem. Szerintem túl nemzetköziek a hazai helyek, elveszett a magyar gasztronómia - és nem a pörköltre, Gundel-palacsintára gondolok, hanem a fúziós konyhára, melyre nagy hatással volt sok környező nép ízlése is. A modern magyar gasztronómiáról beszélek. Nekem meg régi mániám volt, hogy komoly tradícióval bíró helyet üzemeltessek. Az Aranyszarvas tavaly óta az enyém, 300 éve üzemel, persze volt gyengébb, és erősebb korszaka is. Tradicionális, de mégis modern.

Lányai is vannak: érdekli őket a média?

- 10 és 12 éves gyönyörű lányaim vannak, a nagyobbik színésznő, a kicsi meg belsőépítész akar lenni, elég tudatosak ebben. Ha tévéznek, egy H2O nevű sorozatot néznek, ez szépséges sellők és tini fiúk kapcsolatairól szól. Nem is tiltom. Nekem is megvoltak a kedvenceim, mint a Minden lében két kanál, meg is vettem DVD-n. A nagyobbik lányom viszont mostanában már híradót is néz önszántából, egyre jobban érdekli a világ.