A gonosz Leoncio is megkapja jussát

A szappanoperák és telenovellák közös jellemzője - legyen szülőhazájuk valamelyik európai ország vagy a távoli Mexikó, Brazília, Kolumbia -, hogy hősei nemre, korra, szellemi frissességre és fizetési kategóriára való tekintet nélkül mindenféle bűnökbe esnek. Ön- vagy mások hibájából. És a bűnt nem csak Dosztojevszkij ezeroldalas regényeiben követi a bűnhődés.

A jók természetesen hazánkban is hamar a nép kedvenceivé válnak. A Szomszédok óta tudjuk, hogy egy igazán rendes orvos/tanítónő/közérte snéni számára nincs megoldhatatlan feladat és erkölcsi dilemma: a helyes út mindig tisztán látszik, és könnyedén követhető is. A forgatókönyvben szerepel ugyan néhány etikailag szépséghibás egyén, és a jóképű erdészről elmondható, hogy "ment a hűtlen nehéz fejjel", de még Alma csapodár embere is minden egyes pitypangért és búzavirágért képes volt egyszemélyes háborút indítani.

A büntetés jók esetében a cselekedetet éri, nem a személyt, a rosszak esetében - ha alkalmi szereplő - szív a gaz. Az állandó negatív szereplő (az örök Janka) bűnhődése saját személyiségében rejlik, ami annyira frappáns megoldás, hogy receptre kéne adni, és pezsgőtablettában szedni naponta kétszer. Ezen kívül? Az operaénekes hangos, és Gábor Gábor valamelyest kapitalista, épp annyira, hogy a civil szférával és a vállalkozói lét kihívásaival érdemben szembesülő nézők legfeljebb naivitásán és gyermeteg próbálkozásain derülhettek.

Az újabb keletű, alacsonyabb átlagéletkorú gárdával dolgozó sorozatok (Barátok közt, Jóban Rosszban) eseménysora néha még a rajongók számára is követhetetlen. Szinte mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága, a kisebb és nagyobb marhaságokat vagy az adott részen belül, vagy hetekkel később, de várhatóan követi a büntetés.

Az "Amerikából jöttem" játék báját, humorát és idétlenségeit honosította meg a Jóbarátok. A szereplők viccesen követik el marhaságaikat, és a megtorlás, bűnhődés legalább olyan humoros. Nehéz hasonlóságot keresni a Jóbarátok és a Szomszédok között, de kétségkívül mindkettőre igaz, hogy a szereplők személyisége a bűn és bűnhődést egyaránt magában hordozza, külső segítségre már nincs is szükség.

A legutóbbi idők sikeres filmsorozatai kicsit újraírták a bűn és a bűnhődés fogalmát. Még a Doktor House kedvelői között is vitatéma, vajon a doki durvaságig vitt gorombáskodása elfogadható-e vagy sem, illetve szakmai tudása mentség-e személyiségének alternatív megnyilvánulási módjaira. Miközben láthatóan embereket ment meg (de legalábbis kitalálja, mi a bajuk, és kiadja az utasítást, hogyan gyógyítsák magasan képzett kollégái), belegázol mindegyik munkatársa és a hozzátartozók lelkivilágába, ráadásul látástól vakulásig gyógyszerezi magát. Nem egyértelmű, hogy valójában milyen mértékű fájdalomcsillapítóra van szüksége, mint ahogy az sem, vajon nem maga a környezete generál-e számára állandó ütközési felületet. Ebben a sorozatban a rossz és a jó fogalma, megjelenési formája gyökeresen eltér a korábbi (akár kórházi) sorozatokban látottaktól.

A Klinika vagy akár a Vészhelyzet orvosai és betegei csak a való életből is jól ismert hibákat, tévedéseket, botlásokat követték el (rosszhiszeműség, hűtlenség, vádaskodás, kisebb-nagyobb csalás), addig itt mentesülünk a csapból csöpögő rosszalkodásoktól, cserébe pedig új erkölcsi dilemmákkal szembesülhetünk.

Fekete Bernadett