Tévés vetélkedők: látjuk a jövőt

Vágólapra másolva!
Külföldön, akárcsak idehaza, mindig népszerű helykitöltő, nézőtoborzó műsorok voltak a vetélkedők. Remek példa erre az Áll az alku, amely az utóbbi években először tudta megadásra kényszeríteni egy darabig az RTL Klub népszerű szappanoperáját, a Barátok közt-et, és az adás vége felé kicsúcsosodó nézettségnek köszönhetően a táskanyitogató vetélkedő utánra tervezett műsorai repülőrajtot vehettek, hiszen így sokkal több néző maradhatott a képernyők előtt a kora esti sorozatra vagy Lorenzo Lamas legújabb filmjére. Ősszel a TV2 és az RTL is új kvízzel jön, de mi messzebbre pillantunk.
Vágólapra másolva!

Ezzel a hagyományos "egy játékos per adás" rendszerrel szakít az NBC a The Singing Bee-ben. Míg a Fox csatorna műsorában vagy nyer a játékos, vagy veszít, addig az NBC-ében mindenféleképpen nyer valaki valamennyi, a kérdés, hogy pár tízezer dollárt vagy az ötvenezer dolláros főnyereményt.

Ebben a formátumban ugyanis nem a játékosért való izguláson, hanem a kedvencért való szurkoláson van a hangsúly, hiszen hat játékos versenyez egymással a pénzért. A rendszer alapján először egy selejtezőben mérik össze tudásukat a kiválasztottak, majd a továbbjutó négy játékos két középdöntőben a kiválasztott ellenféllel szemben az első hibáig énekel, míg ki nem alakul a döntő párosítása, ahol a tizenegyesrúgásokhoz hasonló módon egy ismert dal teljes refrénjét kell elénekelni hibátlanul addig, míg az ellenfél nem követ el valami hibát. Ezután már csak a döntő van hátra, ahol a nyertesnek hét dalt kell helyesen kiegészítenie, darabját 5000 dollárért - a hetedik helyes nótáért pedig jár az 50 ezres fődíj.

Még egy nagy különbség található a két karaoke-rendszer között, hogy a Singing Bee-ben a játékosoknak egy hiba után nincs javítási lehetőségük, ha akár csak egy szótagot is elbakiznak, megszólal a berregő és kezdődhet a szomorkodás, míg a Don't Forget The Lyrics feszültsége abban áll, hogy az elénekelt dalrészletet a játékos be meri-e jelölni, vagy bizonytalanságában inkább elhasználja egyik segítségét.

A magyar kereskedelmi tévék eddigi műsorválasztási szokásai alapján nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy talán már jövő tavasszal is találkozhatunk a fent említett Áll az alku-klónnal vagy valamelyik dalos-mókás játékkal. Az utóbbiak esetében viszont érdekes lesz megfigyelni, hogy kinek sikerül először lecsapnia a formátumra, hiszen nem biztos, hogy egy hazai "karaoke a karaoke ellen" verseny esetén a nézők Amerikához hasonlóan mindkét játékot díjaznák. Itthon aki először lép, az aratja a sikert.