Vigyázat, gyerekkel vagyok!

Egy amerikai tévécsatorna újabb Survivor jellegű műsort tervez indítani, csak éppen gyerekekkel. Az elvárás nem kisebb, mint hogy a negyven, nyolc és tizenöt év közötti gyerek működő társadalmi rendszert építsen ki a műsor folyamán. Kicsikre ilyen teher valószínűleg még nem nehezedett a tévében, de persze korábban is akadtak olyan műsorok, amelyek őket tették meg főszereplővé.

Az önmagát szinte minden televíziós műfajban kipróbáló Friderikusz Sándor természetesen készített már gyerekműsort is - pontosabban felnőtteknek szóló műsort, gyerekszereplőkkel. Ez volt a szintén a TV2-n futó Gyerekszáj, melynek minden adásában három, óvodás vagy kisiskolás korú gyerek mondta el véleményét egy adott témáról.

A műsor különlegessége természetesen a címet is adó gyerekszájban rejlett, az ifjú főszereplők ugyanis meglehetősen őszintén vagy éppen vicces megfogalmazásban beszéltek olyan témákról, amelyeket inkább a felnőttek éreznek magukénak. Persze többször terítéken volt a szerelem témaköre, amin a felnőttek általában csak mosolyognak, ha gyerekek közt kerül szóba - itt egy kisfiú például azt fejtette ki Friderikusznak, hogy szerinte a barátság jobb, mint a szerelem, mert ha lenne szerelme, az biztos mindig babázni akarna.

Friderikusz maga így vallott a műsor születéséről honlapján: "Nem csak a siker reménye vonzott egy, a Gyerekszáj-hoz hasonló műsor elkészítésében. Egyszer - sajnos már nem emlékszem, hol - egy kiállítás sarkában láttam egy lakásbelsőt. Hatalmas székek vettek körül egy kétméteres asztalt, és a kilincs magasan a fejünk fölött csillogott, elérhetetlenül. A faliképeket már alig láttuk. Még a parkett repedései is óriásiaknak tűntek. Ennek a saroknak az volt a címe: Így látják a gyerekek. Engem pedig érdekelni kezdett: hogyan is látják a gyerekek nemcsak az otthonukat, de az óvodát, a társaikat, a szelet és a kutyákat, a csokifagyit és a karácsonyt, de legfőképpen hogyan látnak minket, felnőtteket?"

Bár a show magyarországi megvalósítása valóban Friderikusz nevéhez kötődik, ebben az esetben korántsem saját ötletről volt szó: az ősműsor már a hatvanas évek eleje óta létezik Amerikában. A készítőket természetesen mindig is az érdekesebb személyiségű, vagányabb szövegű gyerekek vonzották, így az ilyen mondatokra kapásból felfigyeltek a magyar jelentkezési lapokon is: "(A gyermek) érdeklődési köre: nagyon érdeklik a hengerelt vasáruk." Az ifjú dumagépek aztán válogatókon vettek részt, melyeken kiderült, hogy milyen témák érdeklik őket igazán - a szerkesztőknek ezután már nem akadt más dolguk, mint hogy olyan témához osszák be a leendő vendégeket, amelyről valóban volt mondanivalójuk.

Akár a gyerekekkel kapcsolatos többi műsornál, itt is hamar kiderült, hogy nem olyan könnyű a lurkókkal bánni, hiszen minden esetszerű, nem lehet olyan pontosan megkoreografálni egy műsort, mint a "viselkedni tudó" felnőttek esetében. A Gyerekszáj készítésekor akadt például olyan kislány, aki az előzetes beszélgetések során szerelmi témában nagy tudornak bizonyult, de aztán az adás felvételekor közölte, hogy ő a szerelme miatt nem hajlandó ilyesmiről beszélni. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a gyerekeket bizony elég nehéz "hangulatba hozni", ha nincs kedvük a filmezéshez - Friderikusz profi drámapedagógusokat alkalmazott e célra.