Fogyatékkal a képernyőn

"A járművet mozgássérült utas veszi igénybe. Kérjük, biztosítsák számára a megfelelő helyet!" - halljuk néha a Combinón, ami igen különös érzést ébreszthet az emberben. Nemigen értjük, hogy erre miért kell külön felhívni a figyelmet, hiszen természetes lenne, hogy helyet adunk az ilyen utasnak. A megfelelő hely biztosítását persze nem csak a villamosra érthetjük, de akár a társadalomra vagy a médiára is: cikkünkben annak jártunk utána, hogy a testileg és értelmileg sérült emberek mennyire vannak jelen a hazai televízióban.

Ha már a fogyatékkal élők művészi törekvéseinél tartunk, természetesen nem mehetünk el szó nélkül a Baltazár Színház tevékenysége mellett, mely Magyarországon az első - és mindmáig egyetlen - értelmileg sérült emberekből álló, hivatásos színitársulat. Nagy hangsúly van a hivatásos szón is, hiszen a színészek foglalkozásszerűen játszanak, rendes fizetést kapnak egy-egy darab után. Az egyedülálló kezdeményezés természetesen felkeltette a média érdeklődését is, de a színház tudatosan is hallat magáról, a társadalom megnyerése érdekében. Így többé-kevésbé rendszeres szereplői a két nagy kereskedelmi csatorna reggeli műsorainak, de megjelennek olyan országos napilapokban is, mint a Népszabadság vagy a Magyar Hírlap.

Ebbe a programba remekül illeszkednek a Játék az egész és a Színész legyek című dokumentumfilmek is, melyeket a Magyar Televízió forgatott a Baltazár Színház működéséről. A Zelki János rendezésében készült alkotásokat ez idáig hatszor vetítették különböző tévécsatornákon, így összesen körülbelül kétmillió néző bizonyosodhatott meg a szellemi sérült színészek tehetségéről. A Játék az egész című filmet a szakma is elismerte: 1999-ben a budapesti filmszemlén a dokumentumfilmek kategóriájában elnyerte a legjobb rendezés díját. Emellett a színház Tollasbál című előadásának filmváltozatát is bemutatta már a televízióban, Kepes András Oázis című műsorában.

A Baltazár Színház a III. Pécsi Országos Színházi Találkozón

Mindezek ellenére Elek Dóra, a Baltazár Színház Alapítvány elnöke így sem elégedett maradéktalanul a médiatámogatással. Pontosabban szólva egyrészről teljesen meg van elégedve, másrészről viszont azt tartja a legnagyobb bajnak, hogy a média csak időszakosan, ideig-óráig szokott rájuk figyelni. Természetesen ő is nagyon fontos eszköznek tartja a képernyőn való megjelenést, de igazi segítséget szerinte csak az értő viszonyulás nyújthat. Nagyon sok gond van például a pongyola megfogalmazással - e cikk szerzőjét is Elek Dóra igazítja ki, hogy a társulat tagjainak és a hasonló helyzetben lévő embereknek az értelmük sérült, a szellemük viszont nagyon is ép, ezért nem helytálló sem a "szellemi fogyatékos", sem a "szellemileg sérült" kifejezés.