Született feleségek - és a pasik

A kortárs női tévésorozatok főszereplői az állandó férfivadászat állapotában élnek. Nézzük meg, miért hevülnek, hogy kiderüljön, milyen az ideális férfi! Három külföldi sorozatra pillantunk rá alaposabban, de a magyar szappanoperák jelesebb férfiszereplőit is megemlítjük.

És mi a helyzet a magyar fronton? Minden magyar teleregény ősképében, a Szomszédok-ban még voltak igazi férfiak, a Zenthe Ferenc által játszott Taki bá például hatvan fölött is hódított a női nézők között sármjával. De a társadalom különböző rétegeit megjelenítő többi férfiember is karakteres figura volt a gazdag vállalkozótól a melósig, igazi ellenszenves antihőssel nem is találkoztunk. Persze, mert akkor még nem az intrika, és az ingatag párkapcsolatok mozgatták a szálakat, hanem az állandóan változó kis magyar valóság.

Nem úgy, mint a kortárs magyar sorozatokban, melyekben sokkal nagyobb a szerepe az "akkor most ki kivel?" van kérdésnek. A Jóban rosszban már a címével is erre utal, a kisváros figurái korosztálytól függetlenül állandó kavarásban élik az életüket. Ezért a figurák elég változékonyak: az egyik kábítószeres bűnözőből lesz jófiú, a másik titkokkal dolgozó pszichiáterből pszichológiai eset, csak azért, hogy az állandó összejövéseknek és szétválásoknak ne legyen sosem vége. Ez nem könnyíti meg annak a nézőnek a dolgát, aki példát szeretne látni a boldogulásra, vagy csak arra kíváncsi, kitől döglenek a sorozatnők és nézőlányok. A gátlástalan piti vállalkozótól, aki amikor rosszra fordulnak a dolgok, hirtelen megjavul? Vagy az ideálisnak tűnő családapától, aki egyik pillanatról a másikra elfelejtkezik volt feleségéről, de még lányáról is? A magyar teleregényeknek nincs annyi közük a való világhoz, hogy kiderüljön belőlük valami az ideális hímről.

Mielőtt általános tanulságokat vonnánk, vegyük végig korosztályok szerint, hogy mire vágynak a modern nők. Tizenévesben az örök tiniértékek a nyerők, a lázadó, egyben erőszakos és érzékeny fiúk vonzzák a lányokat, lásd Jesse a Szívek szállodájá-ból. Huszonévesen a szinglik és az unatkozó feleségek becsülni fogják a jó külsőt és teljesítőképességet, nem kell feltétlenül ésszel, vagy anyagiakkal párosulnia, ahogy az a Született feleségek kertészfiújáról kiderült. A harmincas pasi már potenciális férjjelölt, nem jó, ha valamilyen kizáró tényező kapcsolódik hozzá (például feleség, csóróság), és lehetőleg ne legyen elsőre könnyen kiismerhető (Susan szomszédja). A negyvenes férfiak közül sajnos csak a tökéletesek jöhetnek szóba (persze, mert a többi már elkelt), az ő kitartásukat előbb utóbb meg fogják hálálni. Az ápolt és művelt ötveneseknek lehet esélyük még a fiatal korosztálynál is, a hatvanasok viszont jól teszik, ha a házasságukkal vannak elfoglalva, főleg, ha anyagi és szakmai biztonságot teremtettek már maguknak.

A kortárs női sorozatok tanulsága, hogy nincs változás. Lehet, hogy korunk nője emancipált, művelt és sikeres, de mindez semmit nem változtat azon, hogy ugyanazokra a férfiakra bukik, mint a tizenkilencedik századi nagyregények divatjamúlt nőalakjai. Férfitársaimnak, ha sikert akarnak elérni, elég a klasszikus film- és regényélményeikhez visszanyúlni inspirációért, és teljes életpályát is felrajzolhatnak. Lázadjanak ok nélkül, aztán éljenek hedonista életet, később legyenek titokzatosak és macsók, vagy éppen érzelmesek, aztán próbáljanak egyszerűen tökéletesek lenni, hogy később bölcsességükkel, és az általuk kínált biztonsággal hódíthassanak.

Terray István