Eltűnt, mint Hufnágel Szteve

Hol volt, hol nem volt sok-sok magyar mesefilm - mi lett velük? Tényleg világszínvonalú volt a magyar animációs filmgyártás, vagy csak önmagunkat hitegettük? Október huszonnyolcadika volt az animáció világnapja, de a televíziók műsora magyar munkát ekkor is csak nyomokban tartalmazott.

Botrányosra sikerült a hosszú évek után első kifejezetten televíziós vetítésre rendelt rajzfilmsorozat is. A Szerencsi fel című szériát a magyar animáció egy másik kulcsfigurája, az egyetlen Oscar-díjat nyert alkotó (A légy, 1981), Rófusz Ferenc jegyzi. Már a pályázat kiírásával kapcsolatban állt a bál, később plágiumvádak érték az alkotókat, és a késéssel forgalmazott sorozat színvonalával kapcsolatban is megszólaltak kritikus hangok.

Akadnak azért sikertörténetei is a magyar animációs film utóbbi tizenhat évének, ilyen volt (az azóta sajnos megszűnt) Varga Stúdió is, az ő nevükhöz elsősorban a Mr. Bean sorozatot köti a közönség. Pedig a cég a sok bérmunka mellett mindig támogatta a hazai alkotókat is, több fesztiválsiker is kötődik a nevükhöz. Tizenkilenc évvel a Macskafogó után készült el a következő, egész estés hazai animációs film, a Nyócker, mely hasonló nemzetközi sikert hozott. Tavaly az év legjobb európai rajzfilmjének választották, és számtalan más díjat nyert, miközben remek nézettségi adatokkal ment a mozikban, több országban is forgalmazták. Az egy átlagos játékfilm költségvetésének feléből (105 millió forintból) készített film többek között éppen a technika kreatív használata miatt lehetett sikeres.

A magyar animációs film másik vonala, mely nem a nagyközönségnek készülő filmeket jelenti, szintén nem tűnt el. Péterffy Zsófia Kalózok szeretője című filmje 2002-ben nyerte el Velencében a legjobb európai rövidfilm díját. E két film jelzi, hogy a hagyomány, mely szerint a magyar animáció egyszerre tud sikeres lenni a közönségfilm és a művészi igényű munkák területén, nem múlt el nyomtalanul a műfaj majd húsz szűk esztendeje alatt.

Gauder Áronnak, a Nyócker rendezőjének nincsenek jó tapasztalatai a tévékkel való közös munkával kapcsolatban. Az [origo] kérdésére elmesélte, hogy első élménye az volt, amikor bevitte a TV2-höz vizsgamunkáját, hogy szeretné, ha az éjszaki műsorsávban minden ellenszolgáltatás nélkül levetítenék, ahogy akkor még ez rendszeresen megtörtént animációs szerzői filmekkel. Az illetékes fiatal lány, aki az alkotó határozott érzése szerint meg sem nézte a filmet, arra hivatkozva utasította el azt, hogy nem passzol a műsorstruktúrába. Később dolgoztak együtt az adóval, rövid animációkat készítettek egy műsorukhoz, sajnos ezzel kapcsolatban sem mentek simán a dolgok, összevesztek és elváltak útjaik.