Panasonic OLED tévé. Ragyogó képminőség gyatra okosrendszerrel

Panasonic GZ2000 OLED tv.

A Panasonic már régóta nem az a megkerülhetetlen szereplő a televíziós iparágban, ami egykor volt, hiszen a konszern piaci részesedése az elmúlt egy évtizedben jelentősen lecsökkent. Ennek számos oka van, de az biztos hogy a dologban nagy szerepet játszanak a feltörekvő, brutális árháborút generáló kínai és dél-koreai cégek, valamint, hogy a japán óriáskonszern egyszerűen más területekre koncentrálja figyelmének és marketingköltségének jó részét. Viszont arra nagyon ügyeltek és ügyelnek mind a mai napig, hogy ha a marketingre már nem is költenek annyit mint régen, a minőségből nem hajlandóak engedni!

Azaz a vállalat iszonyatos pénzt és energiát fordít továbbra is arra, hogy a lehető legjobb képminőséget produkáló tévékkel álljon elő időről-időre. Így született meg a GZ2000 típusjelzésű csúcsmodelljük, amelyről ódákat zengtek a külföldi sajtóban, és amelynek egy példánya végre nálunk is felbukkant egy rövid látogatás erejéig.

Képminőség

Kezdjük rögtön a legfontosabbal! A vállalat a GZ2000 esetében is az OLED képalkotási technológiára épít, és mindenki máshoz hasonlóan az LG Display-től vásárolja ehhez a panelt. Ami viszont csak egy alap, hiszen a kijelzőt házon belül tuningolják, és egészítik ki a saját fejlesztésű HCX Pro Intelligent képfeldolgozó processzorral, amely egyrészt tartalmazza a féltve őrzött képjavító technológiákat, valamin felel az árnyalatok lehető legvalósághűbb megjelenítéséért.

Panasonic GZ2000 OLED tv. Forrás: Origo

És pontosan ez a HCX Pro Intelligent proci az, ami különlegessé teszi a GZ2000 tévét, hiszen például ennek köszönhető, hogy a színpontosság páratlanul jó. A műszeres méréseink arról tanúskodnak, hogy az úgynevezett Delta E érték, amely azt mutatja meg, hogy mennyire különböznek a megjelenített tónusok az sRGB szabványban meghatározottaktól, még a legrosszabb esetben is 1 alatt maradt. Ezt pedig azt jelenti, hogy szabad szemmel nem is lehet észrevenni a különbséget. Azaz magyarán, például a "zöld", az pontosan olyan "zöld", mint amilyennek lennie kell ahhoz, hogy tökélesen valósághű képet kapjunk. Mindez pedig elképesztő teljesítmény, hiszen még a méregdrága toptelevíziók között is nagyítóval kell keresni azokat, amelyek erre képesek. Szintén a HCX Pro processzor feladat a mozgásmegjelenítés, és a Panasonic televíziója ebben a versenyszámban is kimagaslóan teljesít. Ugyan előfordul az, hogy olykor, rossz minőségű források, például gyatra tévé adások, vagy rossz tömörítésű online videók esetén némi szaggatás, akadozás, illetve elmosódott aura jelenhet meg a képi objektumok körül. Azonban minden tökéletesen orvosolható az Intelligent Frame Creation funkció bekapcsolásával, amely virtuális képkockák beillesztésével szünteti meg az anomáliákat. Gyakorlatilag szó szerint ugyanezt mondhatjuk el a zajosodásról, csak ott a Zajcsökkentést kell aktiválni, és máris búcsút inthetünk a zavaró képhibáknak. Szóval a hibák nem tűntek el, de jó hír, hogy azok igen jó hatásfokkal kijavíthatóak! Persze az lenne a legjobb, ha ezzel nem is kéne a nézőnek vesződnie, de ehhez még egy kicsit fejlődnie kell a mesterséges intelligencia technológiáknak, ám jó hír, hogy már ezen is rajta vannak a gyártók.

A készülék lelke a saját fejlesztésű HCD Pro Intelligent képfeldolgozó processzor. Forrás: Origo

A tv egyébként még nem 8K, hanem "csak" 4K, de ez nem olyan nagy tragédia, hiszen nagyon még nem lehet kihasználni az extrém nagy felbontású megjelenítőkben rejlő potenciált. A készülék támogatja a nagy dinamikatartományú filmek, videók és játékok megjelenítését, ami azt jelenti, hogy a fényerő az egyes képrészleteken a tartalomtól függően állandóan változik, ami nagyon látványos végeredménnyel jár. A képi világ természetes, a kontrasztarány pedig végtelen, még a legapróbb részletek és finom árnyalatok is hiba nélkül átjönnek. Egyszóval a kép minősége tényleg fenomenális, e téren a Panasonic GZ2000 valóban ott van a világ jelenlegi legjobb készülékei között, és megelőzni biztos nem előzi meg e téren egyetlen más modell sem.

Hangrendszer

A Panasonic top tévékbe egy ideje már a Technics mérnökei által fabrikált integrált hangrendszer kerül, ami nem is véletlen, hiszen a két vállalat egyazon cégcsoporthoz tartozik. A GZ2000 sem kivétel, sőt e modellbe egy, a megszokottnál sokkal-sokkal érdekesebb audio rendszert építettek. Egyrészt a képernyő alatt található egy, a nézők felé fordított hangprojektor, amely rendelkezik a jobb és bal oldali 40 wattos hangszórók mellett egy 20 wattos centersugárzóval is. Ez már magában az átlagosnál lényegesen jobb megszólalást produkálna, de ezt még meg is tudták fejelni két 20 wattos, felfelé pozicionált hangszóróval, amelyet a készülékház hátuljára építettek. Mindennek köszönhetően pedig a készülék képes minden korábbinál jobb térhatású hangzás megteremtésére mindenféle egyéb külső eszköz bevetése nélkül.

A képernyő alá került a nagy teljesítményű beépített hangprojektor. Forrás: Origo

A gyakorlati próba során kiderült, hogy a tv tényleg bombasztikusan szól, a legtöbb vetélytársára köröket ver e téren. A basszusok szépen brummognak, a finom részek visszaadásával sincs gond, a hangerő és a dinamika is megfelelő. De a sztereó és a térhatás tekintetében még mindig csak megközelíteni, ám elérni nem tudja azt, amit a külső audio szettek nyújtanak. Egy szó mint száz, a hangzás nem rossz, sőt, de aki a kép minőségéhez méltó hangminőségre vágyik, az ezúttal sem ússza meg egy dedikált rendszer beüzemelése nélkül.

Nem annyira okos tv!

A Panasonic évekkel ezelőtt úgy határozott, hogy a minden más riválisától eltérően a Mozilla által fejlesztett Firefox alapú okostévé rendszer mellett teszi le a voksát. Ez mindaddig kiváló ötletnek bizonyult, amíg a Mozilla be nem jelentette, hogy dobja az egész projektet. A Panasonicnak pedig ezután át kellett vennie az egészet, és házon belül kalapálnia tovább évről-évre, mert arra nem volt kapacitásuk, hogy a nulláról húzzanak fel egy új platformot, és az Android TV táborhoz sem akartak csatlakozni, látva azt a szenvedést, ami azzal jár. Viszont a jelek szerint a cégnek nincs ereje, vagy energiája az okostévé szolgáltatással érdemben foglalkozni, és emiatt a rendszerük mára már kifejezetten elavultnak számít. Gyorsnak gyors, és stabil, viszont egyrészt kifejezetten csúnya, másrészt pedig hiányzik belőle egy csomó olyan funkció, ami a konkurenseknél már évek óta megtalálható.
Az elérhető internetes alkalmazások köre is szegényes, és ráadásul egy csomó fontos hiányzóval is számolni kell.

Van ugyan Netflix és YouTube, de például a HBO Go-ról vagy a magyar vonatkozású appokról már le kell mondani.

A gyárilag telepített médialejátszó szoftver nem hiányzik, aminek köszönhetően elég csak egy pendrive-ot dugni a tv hátuljába és máris lehet nézni az azon található filmeket és videókat. Viszont ez a program egy rakat komoly formátumtámogatási hibával küzd, például a térhatású hangszabványok legtöbbjét elutasítja, nem boldogul a Dolby Vision és HDR10+ állományokkal, vagy az Apple QuickTime videókkal, hogy néhány fájó példát említsünk. Szóval ez a szolgáltatás is távol van a tökéletestől, mint Makó Kadomától (ebben a japán városban található a Pana központja).

Dizájn

A Panasonic híres arról, hogy nem aggódja túl különösebben a tévédizájn kérdését. Itt sem erőltették meg magukat különösebben: Egy totál átlagos fekete talpon nyugszik a vékony kávák közé szorított képernyő, az összképet pedig csak a beépített hangsugárzó teszi egy kicsit figyelemfelkeltőbbé. De azért forradalomról szó sincs, hiszen ehhez hasonló megoldást már számtalan esetben láttunk, még a nagyon gagyi kínai márkáktól is.

Azt nem mondanánk, hogy egy figyelemfelkeltő dizájnbombát sikerült összerakni. Forrás: Origo

A csatlakozókínálatra viszont nem lehet panasz, a különféle ki- és bemeneteknek hála a televízióra egyszerűen rádugható külső audio rendszer, asztali médialejátszó, számítógép, konzolgép is akár. A Bluetooth technológia támogatása révén pedig kompatibilis külső eszközökre, például egy fejhallgatóra is ki lehet lőni vezeték nélkül a hangot, ami nagyon hasznos lehet.

Értékelés

Ha csak a kép- és hangminőséget nézzük, akkor ez tényleg egy fenomenális készülék, amelynek ott a helye a valaha volt legjobb televíziók között, viszont a gyatra okostévé rendszer azért árnyalja a képet valamelyest. A konzervatív, unalmas dizájnnal szerintünk nincs gond, de az is tény, hogy a modell bárhogy nézzük, rettenetesen sokba kerül. Az 55 inches változatért kereken egymilliót kérnek el, a 65 inches nagyobb testvérért pedig 1,3 millió forintot, amivel jelenleg a legdrágább ilyen kategóriájú tévék közé tartoznak. De hát a minőségnek ára van, és aki tud és/vagy akar is egy kisebb vagyont kiadni a pazar, gyakorlatilag hibátlan képminőségért cserébe, annak azért tudjuk ajánlani bátran!

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!