Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A gyártók belehajszolták egymást egy másik nevetséges versenybe, ez pedig a hertzháború. Azaz gyakorlatilag egymásra licitálnak, és repkednek a több ezer hertzes képfrissítési rátával kecsegtető termékek. Ez ugyebár elvileg azt jelenti, hogy egy modell egy másodperc alatt hányszor frissíti a képet, azaz hány képkocka megjelenítésére képes. Elméletileg minél nagyobb ez az érték, annál folyamatosabbnak látja az agy a képet. Az igazság viszont az, hogy a mai technológia maximum 120 hertzes, azaz másodpercenkénti 120 képkockás valós frissítést tesz lehetővé, az ennél nagyobb értékeket csalafinta fogásokkal érik el. Például úgy, hogy beszúrnak fekete képkockákat a valódiak közé, esetleg egyszerre csak az egyik felét jelenítik meg, és ezt követi a másodperc törtrészét követően a másik fele, és ezt is úgy számolják, mintha 2 képváltás lenne. De ez csak játék a számokkal, a valóságban semmi különbséget nem érzékelünk
A mai filmekhez, tévéműsorokhoz, játékokhoz egyébként az 50-60 Hz frissítésű tévék is tökéletesen megteszik, szóval ennek a hertzparádénak sok értelme nincs.
Az alkalmazott okostévé-rendszert szeretik misztifikálni a gyártók, de az igazság az, hogy ennek a fontossága azért elmaradt a kép- és hangminőségétől. Egy jó okostévé-rendszer kényelmesebbé teszi a készülék használatát, de nem okoz földöntúli örömöt. És ugyanez ez igaz a másik oldalra is: attól, hogy a szoftver nem az igazi, még nem lesz használhatatlan a készülék, de persze bosszúságot még okozhatnak a hiányosságai.
Melyik a legjobb okostévé rendszer?
- Android TV (Sony, Philips, Sharp): Sok alkalmazást kínálnak, de egy részük nem használható normálisan a gyenge beépített hardver, vagy az érintőképernyő hiánya miatt. Előfordul, hogy fagy, és lassul, ami pokoli idegesítő!!Ez viszont egy lényeges funkció. Ez a szolgáltatás lehetővé teszi ugyanis, hogy a tévébe bedugott pendrive-on, merevlemezen található videókat, filmeket lejátssza. Tehát ha letöltünk valamit a netről, például egy sorozatot, azt kimásoljuk egy ilyen adathordozóra, azt bepasszintjuk a tv USB portjába, akkor mindenféle egyéb eszköz (DVD lejátszó, Blu-ray lejátszó stb.) bevetése nélkül meg tudjuk nézni.
Persze ez sem olyan pofonegyszerű, mint ahogy elsőre tűnik:
Mindig vannak olyan file-ok, amelyeket egy adott tévé nem játszik le valamiért.
Az a legjobb megoldás, ha valaki kinézett már egy konkrét típust, és ez a dolog számít neki, akkor kimásol egy-két file-t egy pendrive-ra, beviszi az áruházba, és ott kipróbálja, hogy megy-e.
Ha valakinek ez fontos, akkor ne szégyellje, sőt! Inkább vegyen olyat, ami tetszik, semhogy utána évekig húzza a száját, hogy ronda...
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!
