Irány a virtuális homokozó!

Képzeljük el, hogy virtuális homokvárat építünk egy olyan szobában, amelynek minden oldala egy ma még nem létező digitális anyagból készült. Az MIT magyar kutatójának köszönhetően ráadásul együtt, egyszerre tudunk a kibertérben homokozni.

Ha az ember a levegőben mozgatja a kezét, általában nem történik semmi, feltéve, hogy az illető nem karmester vagy közlekedési rendőr. Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) médialaborjának kutatói olyan szoftverrel áltak elő, melynek segítségével valódi kézmozdulatokkal háromdimenziós formákat hozhatunk létre egy virtuális térben. Az új alkalmazással egyelőre egy iPad kijelzőjére lehet térbeli ábrákat rajzolni. Ahhoz, hogy a háromdimenziós formák megjelenjenek a kijelzőn, vagy az iPad érintőképernyőjét kell használnia a felhasználónak, vagy a táblagép kamerája előtt kell mozgatnia a kezét. A T(ether) nevű szoftver működését így kell elképzelni:

szólj hozzá: Ebből lesz a virtuális homokvár

Működés közben a T(ether)

Ablak a virtuális valóságra

"Ebben a projektben azt próbáltuk ki, hogyan tud egyszerre több ember virtuális homokvárat építeni" - mondta Lakatos Dávid, az MIT kutatója, aki kollégájával, Matthew Blackshaw-val találta ki a fejlesztést. A digitális homokvár létrehozásához szükséges kézmozgásokat több kameraállásból veszik fel, az így keletkező kép pedig megjelenik a felhasználó kezében tartott iPad képernyőjén. Ezt a virtuális világot egyszerre többen is alakíthatják, mert a T(ether) összehangolja a felvételeket.

Ezt látja a T(ether)-en keresztül a felhasználó

Bár ebben a kutatásban az iPad előfeltétele volt a virtuális tér megszületésének - Lakatos szerint -, a cél mégis az volt, hogy a készülék absztrahálódjon, tűnjön el az egyenletből, és ne az alkossa a digitális világot, hanem csak ablak legyen a virtuális valóság felé. A kutatók a kibertér kialakításához olyan kamerarendszert használnak, amelyet digitális mozgásrögzítésnek (motion capture) neveznek. Ilyet használtak például a Gyűrűk Ura-szereplő Gollam kialakításához is. Ilyenkor speciális mérőszenzorokkal ellátott ruhát helyeznek el a felvett testen vagy testrészen. "Ezeket a szenzorokat markernek nevezzük: olyan anyagot kell elképzelni, mintha összemorzsolnánk egy tükröt, és gömböt csinálnánk belőle" - mondta Lakatos.

Matthew Blackshaw és Lakatos Dávid (jobbra)

Az egyszerre több felhasználó testén elhelyezett markerek mozgását a fejlesztés során írt szoftver azonosítja, leköveti és összehangolja. A virtuális világ megteremtéséhez szükséges még rögzíteni az iPad, valamint a kéz aktuális pozícióját. Az így létrehozott kibertérben a felhasználók együtt készíthetnek formákat, összetettebb szinten akár épületeket. A fejlesztés olyan, tetszés szerint alakítható (munka)felület megalkotása irányába mutat, amilyet például a Különvélemény című filmben lehetett látni. Lakatos szerint ennek a digitális kollaborációnak a lehetősége megváltoztathatja a munka eddig kialakult menetét: "Építészek, dizájnerek, mérnökök és animátorok dolgoznak együtt úgy egy tárgyon, hogy fájlokat küldenek, beleírnak, kivágnak, de nem együtt, egyszerre fogják ugyanazt az anyagot" - mondta a kutató, aki szerint A T(ether)-t mindenki szeretni fogja, aki három dimenzióban tervez.

"Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a digitális világban elértük a maximumot. Olyan programnyelveink vannak, amelyekkel bármilyen komplex struktúrát létre tudunk hozni" - mondta Lakatos, aki szerint a következő lépés az alakváltoztató anyagok irányába tart, vagyis hogy a digitális jelekből felépülő világot valós időben ugyanúgy tudja formázni az ember, mint a fizikai környezetet. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy szobát, amelynek minden oldala egy ma még nem létező digitális anyagból lesz, és ahhoz, hogy konyha legyen belőle, emberi beavatkozás szükséges. Ezen az úton halad a Media Lab T(ether) nevű fejlesztése is.

Sokan utaznak a virtuális valóságban

A virtuális térben történő háromdimenziós munkavégzésre egyébként már évek óta van lehetőség, az egyik legismertebb, szélesebb közönség számára is elérhető alkalmazást Rátai Dániel fejlesztette. A Leonar3do nevű rajzolószoftver egy 3D-s megjelenést biztosító szemüvegből, néhány webkamerából, érzékelőből és fényforrásból áll. Ezek az egyszerű eszközök javítják fel a virtuális valóságot megjelenítő eszközök teljesítményét úgy, hogy egész pontosan lehet velük tervezni. A Leonar3do segítségével egy normál laptop is teljes háromdimenziós munkakörnyezetté alakítható.

Az élethű virtuális valóság érkeztének jövendölése nagyjából harmincöt éve lóg a levegőben, és viszonylag kevés kézzelfogható, valóban praktikus eredményt hozott. A legújabb fejlesztéseket a nyár közepén mutatták be Japánban, a 3D és Virtuális Valóság Expón. Ezek közül a legérdekesebb a Canon által bemutatott Mixed Reality rendszer volt, amelynek segítségével még meg nem épített tárgyakat - például autókat - lehet alkatrészenként szétszedni, így még a tervezési fázisban alaposan meg tudtak vizsgálni egy tárgyat, amelyet nem csak papíron láttak.