HD-videózás digitális fényképezővel

Eldobhatjuk a régi videokamerát? A HD-felbontású videorögzítés már nem csak a drága eszközök kiváltsága, már számos 60-80 ezer forintos kompakt digitális fényképezőgépben is megtalálható. Ezúttal ilyen típusokat próbáltunk ki, hogy megvizsgáljuk az előnyöket, hátrányokat, és segítsünk kiválasztani az ideális modellt, ami nem feltétlenül egyszerű feladat.

A hazai boltok árlistáin is egyre több olyan kompakt digitális fényképezőgép található, melyekkel az állóképek mellett már HD-minőségű, azaz nagyfelbontású videókat is rögzíthet a tulajdonos. Mint próbáink során kiderült, míg az állóképek terén nagyjából már egyértelmű a helyzet, a videók terén még nehézségekbe ütközhet a a csúcsminőségű mozgóképfelvételekre vágyó felhasználó.

Mi az, hogy HD-minőség?

Korábban aki nem kamkordert (vagyis elsősorban mozgóképrögzítésre alkalmas kamerát), hanem digitális fényképezőt vásárolt, annak másodlagosak volt a videorögzítési paraméterek, a nagyfelbontás megjelenésével azonban fordult a kocka, már az egyszerűbb készülékekkel is meglepően jó minőségű felvételeket lehet készíteni, melyek a lapostévén megtekintve sokkal szebben mutatnak hagyományos társaiknál.

Milyen paramétereket érdemes mégis figyelembe venni a vásárlásnál, vagy megkérdezni az eladótól még a döntés előtt? Az egyik legfontosabb, hogy a készülék valóban képes-e HD-minőségű felvételre, a nagyfelbontás véleményünk szerint 1280x720 pixeles felbontásnál kezdődik, ennél kevesebb képpontot tartalmazó felvételt nem neveznénk HD-nek, noha az árlistákon tapasztalni ilyesmit is.

Ahány gépház, annyi formátum

Nem mindegy az sem, hogy az adott készülék milyen formátumot használ: egyes modellek Motion JPEG-be mentik le a videót, amely ugyan minőségben nem jelent problémát, ám mivel elavult tömörítési technológiát alkalmaz (mpeg-2), az rögzített fájlok nagyok lesznek: fél percnyi videó nagyjából száz megabájtot foglal el, azaz hosszabb idejű felvételhez ajánlott egy legalább 16 gigabájtos memóriakártyát venni egy ilyen modellhez. Emellett arra is érdemes gondolni, hogy ekkora fájlokat tárolni is kell majd valahol, bár újratömörítésükkel helyet lehet megtakarítani, ám ez még a mai gyors processzorokkal is időigényes feladat.

Canon PowerShot SX200

Szerencsésebb a helyzet az mpeg-4 (mp4) formátumot használó kameráknál, illetve az AVCHD Lite nevű technológiát alkalmazó típusoknál - az utóbbi fejlesztést jelenleg a Panasonic vezette be középkategóriás modelljeinél. Ezek hatékonyabb tömörítést alkalmaznak, így a fájlméret a felére csökken, azaz nagyjából azonos minőség mellett kétszer annyi videó is elfér.

Sok esetben az egyszerre felvehető mozgókép hosszát is korlátozzák, például a 83 ezer forintos Canon SX200-as egy gombnyomásra félórányi videót rögzít, míg a 87 ezer forintos Panasonic TZ7-es esetében negyedórás a limit, ezek letelte után a felvevőgomb újbóli megnyomásával természetesen folytatható a rögzítés, ha van hely a memóriakártyán.

Nem mind pazar, ami HD
A baloldali képkocka egy Samsung NV100-assal készült, a jobboldali egy IT100-assal rögzített videóból származik

Igencsak meghökkentett minket, hogy sokszor még teljesen azonos formátummal dolgozó, azonos gyártótól származó modellek esetében is eltérő lehet a nagyfelbontású videó minősége. Mint az a fenti képen is látszik, a 60 ezer forintos Samsung NV100-as meglehetősen pocsék felvételt készített, míg a tízezer forinttal drágább IT100-as típussal sokkal jobb minőségben lehetett felvenni (bár azon meg az élességállítás rakoncátlankodik, érdemes megnézni a következő oldalon elérhető tesztvideókban).

Zoomolni vagy nem zoomolni?

Nem egységes abban sem a helyzet, hogy lehetséges-e zoomolni mozgókép rögzítése közben a digitális fényképezőgépekkel. Az általunk kipróbált modellek közül a Panasonic TZ7-es bizonyult ezen a téren a legjobbnak, mivel az optikai nagyítást meghajtó motorja nagyon halkan működik: a gyártó azt a trükköt alkalmazza, hogy videofelvétel közben a lencsék lassan mozognak, így zajuk csak elhanyagolható mértékben hallatszik be a kész felvételbe, általában észre sem lehet venni (ráadásul a tizenkétszeres nagyítás mértéke sem lebecsülendő).

A Samsung NV100-ason mindez jóval hangosabban üzemelt, az IT100-as esetében pedig a zoom használata alatt teljesen elnémult a hang. A 64 ezer forintért hazavihető Canon IXUS 100-as és az SX200-as esetében olyan megoldást építettek be, hogy a zoomot csak a felvétel indítását megelőzően lehet beállítani, közben nem.

A szoftver is számít

Az AVCHD valóban optimális minőséget produkál, ám támogatottsága még mindig nem az igaz: bár az ilyen formátumban készült felvételeket az újabb lejátszók (például a VLC, a GOM Player és a Zoom Player) is támogatja, a vágószoftverek már kevésbé kompatibilisek vele, a technológiát használó - zömmel fizetős - alkalmazások listáját itt lehet átböngészni. Ugyan az általunk kipróbált digitális fényképezők mindegyikéhez mellékeltek valamilyen szerkesztőszoftvert, ezek meglehetősen fapadosak voltak , az idegszálak kímélése érdekében profibb szoftvereket érdemes használni helyettük. (Cikkünk megjelenése óta a Microsoft kiadta az ingyenes Live Movie Maker AVCHD-vel és Quicktime-mal is kompatibilis verzióját, így első körben ezzel érdemes megkísérelni a videók vágását.)

Otthoni felhasználók számára ezek közül talán a nagyjából negyvenezer forintos Adobe Premiere Elements 7-es vagy újabb verziója válhat be leginkább erre a feladatra, de olcsóbb program is akad a listán: a Pinnacle Studio Plus például már húszezerért hazavihető (a 11-esnél újabb verzióra van szükség) az AVCHD Lite videók szerkesztéséhez. A Panasonic TZ7-eshez mellékelt programból például az istennek sem sikerült feltöltenünk videókat a YouTube-ra, pedig külön funkció szolgált erre, ezt a feladatot végül úgy oldottuk meg, hogy a memóriakártyán lévő .m2ts kiterjesztésű fájlt mp4-esre konvertáltuk át az ingyenes (és remek) Format Factory-val, ezt pedig gond nélkül fel tudtuk tölteni a videomegosztóra.

Canon Digital IXUS 100

A Canon kamerák által rögzített .mov fájlokat Quicktime-mal lehet lejátszani, szerkesztéshez a Quicktime Pro nevű fizetős verziójára van szükség, de meg lehet próbálni az ingyenes AviDemux-szal is, ez a Samsung által használt mp4-es állományokkal is elboldogult. Bár mostanáig a Windows Movie Maker-t egy kimondottan jól használható szoftvernek tartottuk, ám mostanra az a baj vele, hogy nem támogatja a HD-formátumokat, így nagyfelbontású felvételek szerkesztésére nem lehet használni - ellenben a Mac OS X részét képező iMovie alkalmazással. A Canon gép .mov, illetve a Samsung készülékek .mp4 kiterjesztésű fájljait közvetlenül fel lehet tölteni a YouTube-ra átalakítás nélkül.

Kell egy jó kimenet

Annak ellenére, hogy manapság a legtöbb számítógépen már van memóriakártya-csatlakozó, jól jöhet, ha a digitális fényképezőgépet közvetlenül a tévéhez is lehet csatlakoztatni. Érdemes ezért olyan típust választani, amely HDMI-csatlakozóval is rendelkezik: szerencsére a most vizsgált készülékek közül egyedül a legolcsóbb modell, a Samsung NV100-ason nem volt ilyen, erről a típusról pedig a következő oldalon is megtekinthető tesztvideó alapján.

A másik négy modellel elégedettek voltunk, különösen a nagylátószög felvétel mellett komoly, tizenkétszeres zoomot kínáló Canon SX200-assal és a Panasonic TZ7-essel. Utóbbi előnyösebb választás a tárhelytakarékosabb AVCHD Lite felvétel miatt, már csak azt reméljük, hogy a technológiát egyszerűbb lesz használni, és a jövőben kevésbé lesz komplikált az egyébként korrekt formátum használata. Lecserélhetjük a videokamkordert kompakt fényképezőre? A válasz egyelőre nem: részben az egyidejű felvételek hosszúságának gyakori limitje miatt, másrészt a mozgókép rögzítésére alkalmas kamerák autófókusza egyelőre hatékonyabban működik. Félprofiknak és hobbistáknak továbbra is érdemes kamkordert venniük, de az átlagos halandók valószínűleg a kompakt gépek HD-s videóival is elégedettek lesznek a nyaralós felvételek visszanézésekor.