Dübörög a mobil, vedd át az ütemet

Szinte mindenki hallgat zenét mobiltelefonon, de mit nyújtanak a drágább zenemobilok? Tiszta hangzás, stílusos külső, több giga memória, no meg villogó ledek - kipróbáltuk a Motorola, a Nokia és a Sony Ericsson egy-egy zenés modelljét.

A Motorola is jó ideje rendelkezik saját zenemobil sorozattal, amely a ROKR nevet viseli - vagyis nem az E8-as az első a sorozatban, sőt, már ennél újabb változatot is mutattak be. Fő paramétereit tekintve kicsit ki is lóg a mezőnyből, viszont zenei tudása miatt nagyon is ide illik.

Külső és használhatóság: Az E8-as külseje elsőre egyáltalán nem megnyerő: egy egyszerű, kicsit ormótlan, oldalt és elöl fényes műanyaggal borított, tök fekete hasáb, ami nagy és kicsit súlyos is. A mobil hátulja a jobb fogás érdekében puha, gumis hatású burkolatot kapott, a kapcsolói krómszínű fémből vannak, és az előlapot is egy ilyen króm év (majdnem teljes kör) díszíti a négyirányú menügombok körül, a közepén rideg fémpöcökkel. A billentyűzetből amúgy csak a teljesen sima előlapból kiálló apró műanyag bütykök látszanak, a kijelző egyáltalán nem.

A mobil bekapcsolása után a ROKR valóságos fény-orgiában tör ki: a kijelző és a billentyűzet is vakító fényerővel kel életre. A nyomógombok világító feliratként jelennek meg a bütykök alatt, és a menü íve alatt is fényes sáv jelenik meg, mint valami glória. A telefon kijelzője csupán 2 hüvelykes, de mivel vízszintesen fektették el, ennél nagyobbnak tűnik.

A billentyűzet sima felülete alatt kirajzolódó gombokat a műanyag fedlap enyhe benyomásával lehet használni, amihez a telefon egy vibramotorral keltett hangeffektet is kiad, mintha az összenyomás hatására nyekkenne egyet. Ehhez bizonyos menügomboknál tipikus motorolás prüntyögés társul, a fényképezőgép egyenesen ijesztő klattyanással sül el, ami jellegzetes, kicsit retrós hangulatot kölcsönöz a telefonnak.

A ROKR-mobilt valószínűleg divatmobilnak szánták tervezői, de az összbenyomás mégis kevésbé sikkes, inkább harsány, megoldásai olyanok, mintha nem rafinált formatervező, hanem céltudatos mérnök munkája lenne a mobil. Ez valahol nem is áll rosszul a Motorolának, lévén egy amerikai gyártóról beszélünk. (Az E8-as maga a Star Trek találkozása a Tronnal egy tokiói sikátorban, fogalmazták meg némi erőlködés után a rovat munkatársai.)

Elsötétítve

A telefon közepén fénylő ív egy érintős görgetősáv, amivel a menüben való navigálást gyorsíthatjuk meg. Maga a menü viszont olyan, mint valami csúnyább Linux-kiadás, puritán, régimódi ikonokkal és feliratokkal, minden fölös elegancia nélkül. Az IT-s élményt csak fokozza, hogy a gyorsmenü egyenesen felpattanó ablakban nyílik meg, de leginkább a különféle beállítások adatmezői és opciói között érezhetjük magunkat úgy, mint egy rendszeradminisztrátor.

A telefonon van külső hangerőszabályzó és billentyűzár gomb, a töltőcsatlakozó pedig egyben az USB-kábel aljzata is. A billentyűzár letiltja a hangerőszabályzót is, ami nincs az E8-ashoz járó headseten. Direkt jackcsatlakozó van a telefonon, fent, középen, egy kis kitüremkedő foglalatban, ami miatt a mobil hátulról úgy néz ki, mint egy italos flaska. A csatlakozókat kis, kipattintható, félrehajtható műanyag lapkák védik, amelyeket könnyű elhagyni, ha viszont megvannak, kicsit mindig útban vannak felnyitva is, így nem túl praktikusak.

Az egyszerű grafikájú menü, hiába gondolnánk, hogy nem fogja le túlzottan a mobil erőforrásait, hajlamos arra, hogy rövid időre megfagyjon. Ilyenkor tapasztalataink szerint nem legjobb, ha vár az ember, mert ha tovább nyomkodja a telefont, akkor azt veszi a készülék, viszont csak 10-20 másodperccel később fut le rajta mindaz, amit a lebénulás alatti parancsokra végrehajtott volna. Ez a fajta rakoncátlankodás sajnos igen gyakran jelentkezett a tesztelés alatt.

Zenelejátszó üzemmódban

Zenelejátszás: Az E8-as virtuális billentyűzetén egy hangjegyet formázó ikonnal érhetjük el a menürendszer egészéhez hasonlóan puritán zenelejátszó szoftvert. A számokat egy szöveges menünk keresztül érhetjük el, a szokásos album-előadó-stílus szortírozáson kívül a mobil csak a legutóbb lejátszott számokat gyűjti ki. A listákban nagyon gyorsan kereshetünk az érintős görgetőív segítségével, akár egy iPodon. (Már ha nem akadozik a szoftver, mint azt említettük.)

Zenelejátszás közben a billentyűzetről eltűnnek a számbillentyűk, és a lejátszást vezérlő virtuális gombok tűnnek fel a helyükön. A készülék ezek lenyomására rendszerint kimérten reagál, hasonlóan a Nokiához. A görgetőívvel bele lehet tekerni a zenébe, de ugyancsak várni kell egy kicsit, hogy a lejátszó oda ugorjon.

A mobil nagyon tisztán szól, viszont a hangzásra vonatkozó beállítási opciók egy kicsit nehézkesek, külön menüpont mögött rejtőzik minden, a már említett gyorsmenüben. A hangszínszabályzó csak a gyári profilokat kezeli, a telefonon alapértelmezettként bekapcsolt 3D-s sztereó pedig visszhangossá teszi a hangzást. A basszuskiemelést és a sztereót is több fokozatban lehet állítani.

A teszt során az E8-as a beszélgetések hangminőségével emelkedett ki feltűnően a mezőnyből, és azzal, hogy a telefon külső hangszórója is nagyon jó hangerővel, a kis mérethez képest igen tisztán szól.

Extra tudás: A Motorolán is van saját, mobilnetes zeneszám-azonosító szolgáltatás, amelyet itt SongID-nak neveznek, és hasonlóan korlátozott eredményességgel működik, mint a W980 megoldása.

Általános specifikációk: Az E8-as egy kicsit régebbi konstrukció, mint másik két vetélytársa, ennek megfelelően két dologban múlja alul a másik két zenemobilt: nem 3G-s, csak GPRS és EDGE adatkapcsolatra képes, és a beépített memóriája is kevesebb. A ROKR tárkapacitása még bővíthető (microSD), viszont beépítve is találunk 2 gigabájtot, ami jó kompromisszum. A beépített memória sem kevés, viszont lehet hozzá tenni bőven.

A flaska

A mobilnak 2 megapixeles fényképezője van, vaku nélkül. A telefonhoz járó headsettel - aminek egy fura, nyüszögő hasáb a nyomógombja és mikrofonja egyben - csak hívást fogadni és hangtárcsázást indítani lehet.

Amiben az E8-as különösen jó, az a PC-vel való szinkronizálás. Mindhárom készülékhez jár saját szoftver, vagy használhatók a Windows Media Playerrel, de a Motorola Phone Tools nevű alkalmazásának a ROKR-hez adott változata messze a legbarátságosabb mobilos kliens, amivel eddig találkoztunk. Ráadásul a mobil hihetetlenül könnyedén szippantotta fel az Outlookban rögzített naptárbejegyzéseinket, így elfoglalt üzletembereknek sem rossz választás.

Ár: 41 ezer forinttól

Összbenyomás: A Motorola zenemobiljának egyedi megoldásairól írtuk a legtöbbet, nem véletlenül: ez a leginkább karakteres mobil a három közül. Nem a legszebb, nem is a legkönnyebben kezelhető, de annyira különös szerzet, hogy nem feledjük el egyhamar. Mivel nem is túl drága, ha valakinek tényleg csak telefonálásra és zenehallgatásra kell a mobil, és nem bánja, hogy az nem valami apró, akkor merjük ajánlani - főleg, mert nagyon jól szól.