30Y - Beck Zoli, Gradvolt Endre - "a recept: a hihetőség"

A szombathelyi buszjáratról elnevezett 30Y igen aktív és termékeny zenekar, Idén újabb albummal jelentkeznek, és persze a folyamatos kísérletezésről, megújulásról sem mondanak le soha. Hirtelen népszerűségük nem véletlen, a 30Y minden tekintetben modern banda - az online világban is megtalálják a helyüket, mégis az élő zenét tartják a legfontosabbnak. Beck Zolival és Gradvolt Endrével beszélgettünk az új lemezről, a zenekar szokásairól és az internet nyújtotta lehetőségekről.

Mennyire vagytok az információs társadalom tagjai?
(endy) Ez mindenkinél más. Van, akinél csak a praktikum számít, mondjuk e-mailezik, és a csatolt fájl a saját felső határa. Van, aki YouTube-mániás, van, aki zömében szakmai oldalakat látogat, és onnan ötletbörzézik, de néhányan például szoktunk rendszeresen online játszani is. Szóval alkalomadtán néha rabjai is, nem csak tagjai. Ami zenekari vonatkozás: mivel ez egy gyors audiovizuális információs csatorna, egyszerűen élünk a lehetőséggel. Minden nap többször nézi valaki a zenekarból, a menedzsmentből, vagy szakmai stábból az oldalainkat, rendszeresen frissítjük a zenekari archívumunkat, naprakészek vagyunk a bejövő kérdésekből, ilyenek. Igyekszünk kihasználni az internet minden előnyét.

A koncertek maradnak, vagy beszorulnak a monitorokra, képernyőkre? Szerinted elkényelmesedhetnek az emberek, és inkább interneten néznek koncertet? Veszélyt jelenthet a mobilinternet a koncertezésre?
(endy) Teljesen mindegy, hogy interneten, online nézel valamit vagy a tévében, mert ha megnézed, mikorra teszik be a koncertfelvételeket, könnyen kiderül, hogy viszonylag szűk réteget érint, kevesen vannak azok, akik szeretik a koncerteket, de nem élőben akarják élvezni, hanem felvételről. Ugyanazt, mint amit egy élő koncert nyújt, soha nem fogja tudni visszaadni a képernyő. A kilencvenes évek végén volt egy nagy visszaesés az élő koncerteknél, főleg a klubkoncerteknél. Nagyon kevesen mentek el, nem voltak meg hozzá a megfelelő közösségek. Mert ugye a koncert sosem arról szól önmagában, hogy egy zenekar eljátssza a kedvenc számaidat, amiket amúgy otthon is meg tudnál hallgatni, hanem arról, hogy találkozol egy csomó emberrel, aki pont ugyanazért van ott, mint te. Nemcsak a zenekarért, hanem azért, hogy megigyanak egy sört, megegyenek egy zsíros kenyeret, vagy csocsózzanak egyet - ez inkább egy életforma kérdése, hogy jársz-e koncertre vagy sem. Vannak olyanok, akik pusztán a zenei élményért néznének meg egy fellépést, nekik ott az internet vagy a tévé, de sokan azért vannak ott, mert valami többet akarnak kapni, ami nem csak a zenéről szól. Ez olyan, mint a chatelés: lehet kérdéseket feltenni, és válaszolunk rá, de attól még csak nyolckarakteres "nicknevek" kommunikálnak, nem emberek beszélgetnek. Egy koncertnek rengeteg atmoszférikus varázsa van, amit csak ott kaphatsz meg. Nem hinném, hogy ezt felülírná valami - mondjuk a következő 100 évben.

Az internetnek van szerepe a művészetek elterjedésében?
(endy) Mindenképpen. Nemcsak arról van szó, hogy mondjuk egy kiállításról, amatőr irodalmi találkozóról vagy épp'egy eldugott helyi performanszról pontos információkat tudsz szerezni, hanem az a szféra, amely ez idáig marginális helyzetben volt - gondolok a fiatal képzőművészekre, fotósokra, tehetséges, de köztudatba nem került írókra, költőkre - most lehetőséget kapott, hogy feltegye alkotásait az internetre. Alapvetően az internet az afféle művészet elterjedését segíti elő, ami eddig nem volt benne a mainstreamben. Akiket nem karolt fel egy könyvkiadó, akik mögé nem állt egy galéria - azok most mind publikussá tudják tenni a műalkotásaikat. Ez nyilván nem olyan, mint amikor élőben találkozol valamivel, mert nem lesz tőle a versednek papírszaga, és nem tudsz közelebb hajolni a tájképeden a fákhoz. A közönségednek lapozás helyett kattintani kell, vizslatás helyett meg zoomolni. Mégis, ha ügyesen csinálod, akkor egy használható lenyomatot tudsz adni magadról, amiből, mint alkotó profitálni tudsz. Elsősorban nem anyagilag, de akár arra is kapukat nyithatsz vele.

Konkurenciát jelenthet-e egy virtuális világ a zenére? Hiszen vannak már fiktív zenekarok...
(endy) Szerintem inkább szintézis van, mint ellenpontok. Itt van például a rajzfilmzenekarok klasszikusa, a Gorillaz, ami iszonyatosan távoli dimenziókat von össze: egyszerre tud lenni mítoszteremtő rockegyüttes és egy új, pusztán kulturális-technológiai irányvonal úttörője. A kiagyalója egy remek koncertzenekarból érkezett, a dalok egyáltalán nem műanyag ízűek, a hordozófelületnek kitalált virtualitás pedig még csak nem is köntös rajta, hanem ötvözet. Mert élőben is működnek a dalok: kivetítőkkel, előre animált színpadi mozgásokkal, hús-vér vendégszereplőkkel, rap-betétekkel, vagy gondolj a 2006-os Grammy-díj-átadóra, ahol a virtuális frontember az élőzenei koncertek egyik koronázatlan királynőjével, Madonnával énekelt "duettet". Az ilyen eredeti és jól kidolgozott ötletekből születő projektekben mindig van fantázia. Aztán nyilván van egy csomó hasonló kezdeményezés, amiről soha nem fogunk hallani, mert nincs benne ott a zenei életrevalóság, vagy egyszerűen csak valami alapvetően másnak szánják az alkotók, nem könnyűzenei élménynek. Lehetne egy csomó más műfaji példát felhozni, hogy mondjuk hova tennél egy kizárólag filmzenéket komponáló együttest, vagy egy reklámdalokat, esetleg számítógépes játékok zenei betéteit elkészítő formációt, akik soha nem állnak színpadra. Mert színpadra állni egy koncertprogrammal olyasfajta előadóművészetnek számít, ami mind az öt érzékedet megborzongatja - a monitoron ez le van csupaszítva kettőre. A virtuális világ minden eleme fontos kiegészítő vagy alternatíva lehet, de helyettes megoldás nem, mert önállóan nem tudja közvetíteni az élőzene lényegiségét. És nem azért, mert az élő koncerteknek komoly hagyománya van, a virtuális zenei világnak pedig épp' csak pelyhedzik a szakálla, hanem azért mert egészen mást akarnak üzenni a közönségnek.