Béres Alexandra: egy igazi 21. századi nő

Béres Alexandra igazi 21. századi nő, laptoppal a hóna alatt rohangál, a zsebében kéziszámítógép lapul a mobiltelefonja mellett, mégsem szenved az úgynevezett menedzserbetegségektől, hiszen egészségesen él és rendszeresen mozog. Az internetet nélkülözhetetlennek tartja, ha információra van szüksége, de nem lóg feleslegesen a hálón, ha teheti, készül a karácsonyra és az olimpiára. Hogyan fér meg egymás mellett a folyamatosan aktív életvitel, és az online világ? Többek közt erről beszélgettünk Béres Alexandrával, és persze a sportról és az ünnepi hangulatról is esett néhány szó.

- Külön érdekes, hogy egy ilyen elfoglalt nőnek hogy jut ideje az online világban is az aktív jelenlétre. A weboldaladdal is inkább azt az üzenetet szeretnéd közvetíteni, amit a tévéműsor kapcsán fogalmaztál meg az előbb? Közvetlenebbül tudod így megszólítani az embereket?

- A személyes találkozásnál biztosan nem közvetlenebb, régebben személyesen jöttek be hozzám, elmondani a gondjaikat, azok, akiknek tényleg fontos volt a változtatás. Inkább úgy mondanám, hogy az internet révén többen elérnek. Ez nem biztos, hogy jó, mert sosincs vége, szinte lehetetlen ennyi embernek válaszolni. Nem is gondoltam, hogy mennyi munka zúdul majd rám az internetnek köszönhetően, mivel folyamatosan elérhető vagyok. Ez rengeteg munkát jelent: naponta 50-100 email-t kapok. Korábban kevesebben ragadtak tollat, csak akkor szánták rá magukat az írásra, ha tényleg valami nagyon fontos kérdésről volt szó, de manapság email-en bárki, bármikor bepötyög öt sort, és várja a választ rá.

- Te milyen felhasználónak tartod magad?

- Igazi 21. századi nő vagyok, abszolút a technika embere, laptoppal a hónom alatt járkálok, emellett van egy kéziszámítógépem is, hogy ha éppen nincs nálam a laptopom, akkor is meg tudjam nézni a levelezésemet, a szükséges információkat. Ezek különösen hasznos tárgyak, ha külföldre megyek. Nagyon sokat internetezek, email-ezek, szeretem is, csak néha egy kicsit soknak érzem az életemben. Hiszen nem is olyan régi "találmány", emlékszem, hogy pont Torontóban voltam, amikor bemutatták, hogy lesz valami "világháló"...

- Erre hogy emlékszel vissza?

- Akkor mindenki nagyon örült neki, nem is gondoltunk bele abba, hogy mennyire felgyorsítja majd az életünket, és mennyi pluszmunkát jelent, ha mindig mindenhol elérhetőek leszünk.

- Vagyis az internet elterjedése felgyorsította az életet?

- Észre kell vennünk, hogy ebben a rohanó világban egyre kevésbé tudunk elszakadni a munkánktól. Ennek ellenére egyben nagy könnyebbséget is jelent. Nagyon hasznos, amikor valamilyen információhoz szeretnék jutni, vagy minél hamarabb megtudni valamit. A lényeg, hogy meg kell találni az egyensúlyt.

- A weboldaladdal ki foglalkozik, van privát oldalad, blogod?

- Én is foglalkozom vele. Szakértői oldalam van, privát oldalam. Blogom nincs, egyelőre nem is tervezem, internetes közösség tagja sem vagyok... Több időt szeretnék a családomnak szentelni, a szeretteimmel lenni, pihenni, nem szeretnék mindig magamról írni, nekem így is sok, ami rólam megjelenik. Szeretném megőrizni a privát életem.

- De azért van az online korlátlanságnak előnye is, nem? Ha jól tudjuk, akkor a családod egy része külföldön él. Hogyan tartod a kapcsolatot a távoli rokonaiddal?

- A legkülönbözőbb módon, van, aki emailezni szeret, van, aki inkább telefont ragad. A férjem szülei Amerikában élnek, velük igazából ő tartja a kapcsolatot, inkább telefonon, de apósommal gyakran email-t is váltunk. A férjem húgával, aki Angliában él, sms-ben kommunikálok.

- Jön a karácsony, idén hol töltitek?

- Idén itthon lesz a karácsony, nagyon készülök, nagyon várom, már a férjem családjának is megvettem az ajándékokat. A családom idén élményajándékot kap, de többet nem mondhatok, hátha elolvassák az interneten, és oda a meglepetés. Nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a vásárlást, mert az a forgatag, tömeg megöli a lelket az emberben. Szeretem, ha tudok foglalkozni az előkészítéssel, van időm tervezni, szeretettel adni, mert az egésznek csak így van értelme. Nem az anyagi része a fontos az egésznek, hanem hogy valamit magunkból átadjunk. Annyira gyors az én életem, hogy ezek azok a pillanatok, amikor meg lehet állni, kicsit egymással foglalkozni: és ez maga egy ajándék.