Réz András

Réz András filmesztétát a mobilinternetről kérdeztük. Mint elmondta, ha egyelőre nem is várható, hogy komoly tömegek vonulnak ki a természetbe laptopjaikkal, hisz a hozzáférés még néha dadog, de mindez talán nincs is olyan messze, mint azt gondolnánk.

- Sokak szerint a televíziózás is egészen új értelmet nyer a mobilitásnak köszönhetően. Ön mit gondol erről?

- Bár az ember nem fog minden sarkon tévét nézni, de benne lesz a csomagban annak lehetősége is, hogy ha egy brazil, maláj, tajvani vagy Los-Angeles-i televíziós csatorna az engem érdeklő témában beszél majd valamiről, akkor azonnal fel tudok csatlakozni arra. Azért nem mondom, hogy ez szórakozás, mert ez nem az a fajta szórakozás, laza kikapcsolódás, amikor az ember ropival, vörösborral hanyatt nyúlik, de mindez mégis a médiához való viszonyunkat pozitív módon változtathatja meg. Nem leszünk ugyanis az otthoni szentélybe zárva, ahol várjuk a fő műsoridőt, amikor este nézni kell a valóságshow-t, utána a szappanoperát, azután a talkshow-t, majd a túlélőshow-t. Az internet alapú televíziózás ezt a viccet is előbb utóbb majd csak eltörli. Az internetalapú televíziózás ugyanis szabaddá tesz bennünket az időben, amely a mobilinternet révén még szabadabb játszótér lesz.

- Milyen lesz a kommunikáció fejlett szintje, és kell-e ez nekünk?

- Jelenleg a piaci szereplők iszonyúan érdekeltek abban, hogy a picit "lecsüccsent" piacot újabb cselekkel próbálják felrázni a tespedésből. Ez akkor megy, ha új szolgáltatások jelennek meg, amelyek a legkülönbözőbbek lehetnek. Hiszen egyre inkább afelé haladunk, hogy ilyen totálisan behálózott, drótnélküli rendszerben élünk majd, ahol jeladók és kommunikátorok fityegnek gyerekeinken, kutyáinkon, macskáinkon. Már a levegőben ott van, hogy erre a rendszerre még rákapcsolódjanak a különféle lokális Bluetooth-alapú "támadások": ha valahova beteszem a lábam, már bombáznak is az üzenetekkel, információkkal. A piac ördögi sebességgel passzírozza ki az újabb és újabb ötleteket a fejlesztőkből, hiszen ez arcpirítóan sok pénzről szól.

- Vagyis a nagy lehetőségek mellett a rendszer rabjai is lehetünk?

- Nem vagyok biztos abban, hogy áldott állapot lenne, ha bekövetkezne a totális felfüggesztésünk erre a rendszerre. Egyszerűen azért, mert már most eljutottunk odáig a mobiltelefónia totálissá válása idején, hogy nem kapcsolhatjuk ki a telefonunkat. Annak idején, ha valaki hívott minket vezetékes telefonon, és nem vettük fel, azt gondolhatta, hogy nem vagyunk otthon, vagy ha volt üzenetrögzítő, arra rámondhatta, amit akart. Ám a mobil kikapcsolása barátságtalan gesztus, ha valaki hosszú időn át nem veszi fel a készülékét, arra gondolhatunk, hogy utál bennünket, vagy esetleg valami baj érte - különben miért is lenne kikapcsolva? Pedig van olyan, hogy az ember egyszerűen nem kíván fecsegni, sms-ezni, mms-ezni, hanem szeretne belebambulni a világba, sétálgatni, arra vágyik, hogy ne kelljen élete minden másodpercében dolgoznia, felelősséget vállalnia, kérdeznie és válaszolnia.

- Vagyis nem lesz hová elbújni...

- Ez a rendszer a kegyes apró hazugságainkat is meg fogja fojtani. Hiszen anno, amikor még csak a drótos telefont ismertük, és az is csak kevés helyen volt elérhető, addig az ember hazatelefonált, és azt mondta, hogy ki fog maradni estére a munkája miatt. A mobil a legtermészetesebb módon arról szól már, hogy bármikor elérhetők vagyunk, a legújabb generáció pedig a háromszögelésű pontok alapján kiszámíthatja, hogy hol is dolgozunk éppen, esetleg felvetődik annak a lehetősége is, hogy küldjük el mms-ben a tárgyalópartnereink portréját. Azaz a világ intimitása kezd zsugorodni, egyre inkább nyilvánossá válik életünk minden pillanata, de hülyeség lenne azt mondani, hogy ez kizárólag a mobilkommunikáció eredménye. Több tényező együttes hatása az, hogy mikor sétálunk az utcán, egyidejűleg több kamera figyel minket, a bennünket figyelő emberek másodpercek alatt teszik közzé, hogy egyáltalán vagyunk, létezünk, milyenek vagyunk, és egyáltalán, érdemesek vagyunk-e rá, hogy éljünk. Nem biztos, hogy ez minden világok legjobbja.

- Az ön szokásait ez a technikai haladás mennyire változtatja meg? Végül kimegy a présház elé?

- Nem, töredelmesen bevallom, hogy egyelőre még nincs présházam, de van egy másik probléma is. Én egy régimódi ember vagyok, aki a munkájához nem csak az internetet használja, bár hozzáteszem, hogy abszolút első számú könyvtárrá lépett elő. Bármilyen meglepő, még használok ilyen nevetséges régi dolgokat is, amiben sok fehér papír található, fekete betűkkel az oldalakon. Tudom, hogy ez egy dinoszauruszos gesztus, de az én életemben ez még fontos, és azért tegyük hozzá, a könyvtáramat nem lenne olyan nagyon egyszerű egy hátizsákban magammal hordani, mert kicsivel több helyet foglal, mint egy laptoptáska.

- Mi lenne az ideális technikai vívmány az Ön életében?

- Az én életemben még radikális változást nem hozott ez a technika, de tökéletesen elképzelhetőnek tartom, hogy a mobileszközöknek most már elérkezik egy korszerűbb nemzedéke, olyan, amely a notebooknál lényegesen kisebb, zsebben hordható, de a jelen mobiloknál kezelhetőbb, használhatóbb. Nos, egy ilyen átmeneti jószágot boldogan hordanék magammal, hogy amikor tanácstalan vagyok a világban, akkor le tudjam tölteni a szükséges térképet. Például...