Kavics és csokoládé: különös formájú mobilok

Kipróbáltunk két olyan telefont, amelyek elsősorban extravagáns külsejükkel igyekeznek hódítani: a Motorola kavicstelefonját és az LG nemrég bemutatott csokimobilját.

Ha Svájc az alpesi csokoládéjáról, akkor Dél-Korea a csokimobiljáról lehet híres, legalábbis, ha az LG-n múlik. Egy kavicsot formázó mobiltelefont még könnyedén el tudtunk képzelni, de a csokoládémobil már próbára tette a fantáziánkat egészen addig, amíg nem láttuk, hogy néz ki. A KG-800-as vékony hasábformájával emlékeztet egy kisebb táblás csokoládéra. A készülék két színben létezik, a fekete, amelyben nálunk járt, minden bizonnyal étcsokoládét, a fehér színű pedig fehér csokit imitál.

A zömök kavicsmobillal ellentétben a csokimobil egy könnyű, finom kis szerkezet. Az oldalán fényes fém csík fut körbe, ami a táblás csokoládék sztaniolpapír csomagolását juttathatja eszünkbe, és kicsit ékszer-szerűvé teszi a telefont. Az ezüstös díszítésből a kijelző alatt is találunk egy négyzetet, és ha szétcsúsztatjuk a készüléket, ki is derül, hogy mi célt szolgál.

Rejtett billentyűk

A fedlapon, a keret köré rendezve találhatók ugyanis a telefon menügombjai, amelyek összezárt állapotban láthatatlanok. Az érintőbillentyűk helyét jelző piros ledek csak akkor gyulladnak ki, ha "kinyitjuk" a telefont, és ilyenkor kapcsol be az addig élettelen kijelző is. A számbillentyűk már valódi nyomógombok, amelyek szögletes formája és élei is egy tábla csokoládé kockáira emlékeztetnek.

Összecsukva semmi nem látszik a gombokból

Az érintőfelület kezelése is igényel némi megszokást, főleg azért, mert folyamatosan nem lehet nyomkodni a gombokat, csak úgy, ha kicsit meg is emeljük fölöttük az ujjunkat. Nekünk elsőre zavaró is volt, hogy kétféle, teljesen eltérő billentyűzet van a készüléken: az érintőfelület jelenlétét tehát leginkább látványos kinézete indokolja. Nagyon jól mutatnak a szétcsúsztatásra elő-, összezárásra eltűnő kijelző és gombok - bár használatukat meg kell szokni.

Egyedi kezelőfelület

Természetesen a menü színvilágát is a készülék külsejéhez igazították a tervezők: a sötét háttér előtt nagyméretű, egyszerűen animált ikonok között keresgélhetünk, ami illik a fekete-vörös külsőhöz. Kellemes meglepetés, hogy ez a menü is gyorsan navigálható, miután leküzdöttük az érintőgombok okozta első nehézségeket. A telefon külsejére viszont nem árt vigyázni, nem csak érzésre finomabb, de érzékenyebb szerkezet is a PEBL-nél: a gombokat és a kijelzőt takaró fedlap könnyen karcolódik, és szintén gyorsan maszatos lesz használat közben.

Hasonló tudás

A kavics- és a csokimobil formája ugyan nem hasonlít egymásra, de tudásukat tekintve nagyjából ugyanabban a "súlycsoportban" vannak: a modellekkel mindkét gyártó célja az volt, hogy trendi, de elérhető készülékeket alkossanak. Az LG - lévén valamivel újabb modell - korszerűbb is: a PEBL 5 megabájtjával szemben 128 megabájt memóriát kapott, amire szükség is lehet, hiszen az amerikai modell VGA-kamerájával szemben ezzel már 1,3 megapixeles felbontású fényképeket lehet készíteni, amelyek több helyet foglalnak.

Mindkét telefon képes zenelejátszásra is, és mind az mp3-, mind az aac-fájlformátumot ismerik, de bővíteni nem lehet a memóriájukat. A multimédiás képességeket ezért inkább egyfajta kötelező extraként értékelhetjük rajtuk. A készülékek kezelését az is megkönnyíti, hogy mindkettőnek csupán egyetlen, jól elrejtett csatlakozója van, amelyek kiszolgálják mind a töltőt, mind a headsetet, mind az adatkábelt.

Ezeket a telefonokat véleményünk szerint nem is a számtalan extra funkció, hanem egyedi, stílusos megjelenésük adja majd el. Az LG KG800-ast 110 ezer, a Motorola U6 PEBL-t 70 ezer forint körüli áron lehet megvásárolni - és ezért a pénzért a feltűnés garantált.